Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
129 koncepcioná lis lépések megtételére van szükség. Az idősügyi nemzeti stratégia hosszú távú és nagy jelentőségű program, fontosnak tartom, hogy valamennyi parlamenti párt által támogatott stratégia szülessen itt az Országgyűlésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt H áz! Magyarországon, noha sok jó kezdeményezés történt az elmúlt években, az időspolitika átfogó tervezése még nem történt meg. A mostani idősügyi nemzeti stratégia elkészítését kormányokon átívelő, több éve tartó kutatások, elemzések, műhelymunkák előzték meg; alapját képezi például az idősügyi charta, a kormányzati idősügyi nemzeti cselekvési terv. 2008ban az Idősügyi Tanács által delegált tagok, illetve szakértők 14 tematikus munkacsoportot alkottak egyegy szakterülethez kapcsolódva. A szakterületek az idősek életkörülményeit, életminőségét leginkább meghatározó területeket vették figyelembe. A szakterületi munkacsoportok tevékenysége felölelte a jogbiztonság, a kommunikáció, a nyilvánosság, a képzés, az élethosszig tartó tanulás, az egészségügy, a rehab ilitáció, a mentális egészség, a szociális ellátások, a nyugdíjügyek, a foglalkoztatás, a kultúra, a közművelődés, a sport, a rekreáció, a strukturált szabadidőeltöltés, az esélyegyenlőség, a társadalmi kirekesztődés megelőzése, az életútmodell, az önként esség, a generációk közötti együttműködés területeit és kapcsolódási pontjait. Azt hiszem, hogy a felsorolásból is látszik, hogy milyen nagy horderejű dologról van szó. A szakterületi munkacsoportok által elkészített tanulmányokból és a háttéranyagokból ke rült összeállításra az idősügyi nemzeti stratégia. Az idősügyi nemzeti stratégiában foglaltak összhangban vannak az ENSZ alapelveivel, az Európai Unió törekvéseivel, a társadalmi befogadásról szóló közös memorandummal, a lisszaboni stratégiával, a berlini nyilatkozattal, az AGE vezérelveivel, a madridi nemzetközi cselekvési tervvel, az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO által 2001ben publikált, az aktív időskorról szóló dokumentumokkal, és az idősügyi politikát meghatározó egyéb dokumentumokkal is. A stra tégia lényege egy paradigmaváltás elfogadása és érvényre juttatása, amely szerint az idősekről való gondoskodásban a korábbi deficitmodell helyett, a veszteségekre történő összpontosítás helyett a fejlődésmodellben a meglévő képességek megőrzése, szunnyadó készségek előhívása - tulajdonképpen ezekben szükséges gondolkodni és cselekedni. Lényeges kihangsúlyozni a szemléletformálás szükségességét és hasznosságát, hiszen a társadalomba való bevonás, az emberi képességek fejlesztésének hangsúlyozása egyúttal a társadalmi szolidaritás és kohézió erősítésének egy eleme. A társadalmi szemléletváltással el kell érni, hogy az időskorúak ne homogén csoportként legyenek elismerve, hanem kerüljön felismerésre, hogy az időskorúak olyan heterogén csoportot alkotnak, amely et erőforrásként kell kezelni. Az életkor meghosszabbodásával a népesség egyre nagyobb arányát alkotó idősödő generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítása fontos feladat és cél. Fontos, hogy a ma még fiatalabb generáció tagjai számára és a most idős generáció számára egyaránt pozitív lehetőségeket jelentsen a közeli és távoli jövő. A stratégiában foglaltak megvalósítása a társadalom valamennyi csoportját érinti - a fiataloktól az idősekig , ezáltal a társadalmi kohézió erősítésének eg y eleme. A stratégiában megfogalmazott időspolitika megvalósítása lehetővé teszi az idősek önmaguk iránti tiszteletének és méltóságának megóvását, amelyek az időskorúakkal szembeni társadalmi attitűdökben jelenleg nem eléggé érvényesülnek, s ennek következ ményeként a felnövekvő nemzedékek jövőképében sem pozitív sajnos az időskép. Az idősügyi nemzeti stratégia reálisan és széles palettán tárja fel az idősödéshez kapcsolódó területek adottságait annak érdekében, hogy a fejlesztés irányai a valós helyzethez i gazodjanak, ugyanakkor a már meglévő és működő jó gyakorlatokat is felsorolja. Vázolja az idősügy jelenlegi helyzetét, és ebből kiindulva irányt szab annak, hogy 2034re milyen jövőkép, milyen célállapot valósuljon meg, illetve bemutatja a célállapot eléré séhez szükséges fejlesztendő területeket.
