Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
1245 Azt kérem tehát, és elnézést a kicsi túllépésért, hogy ebből a szempontból még, hogy milyen nyitásokat tudunk tenni az elkövetkező időszakban, próbáljuk meg végiggondolni ezt az egész törvénytervezetet 2010re vonatkozóan. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és a függetlenek soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Elnézést kérek Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszonytól, hogy nem az előbb sz ólítottam. Megadom a szót az MSZP ek. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen semmi probléma nem történt, hiszen itt vagyunk együtt, és amíg ezt a részt meg nem beszéltük, gondolom, hogy senki nem fog elmenni. Annál i s inkább, kedves képviselőtársaim, mert végre olyan szakmai kérdéseket vehetünk elő, ami gondolom, hogy a mai társadalmunknak az egyik legégetőbb problémája: ez a foglalkoztatás kérdése, és a foglalkoztatni nem tudók és a dolgozni nem tudók további ellátás ának kérdése. Egy kicsit hadd menjek vissza a vitánknak arra az elejére, amikor hosszú ideig itt együtt sírdogáltunk, hogy úristen, tízezrek vannak olyan emberek, olyan állampolgárok Magyarországon, akik már a második generáció ó ta nem dolgoznak, ahol nem látta a gyermek, hogy az apuka reggel felkelne és elmenne dolgozni, és mi lesz ezzel a társadalmi réteggel. És akkor, kedves képviselőtársaim, jött az “Út a munkához” program, ami úgy gondolta, hogy nem elég csak siránkozni, hane m meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyeknek segítségével ezeket az embereket ki lehet mozdítani ebből az életformából. De ugye, kedves képviselőtársaim, azt akkor se gondolta senki sem komolyan, hogy az első lépésben rögtön ki tudjuk emelni őket olyan munka végzésére, ami mondjuk, egy szakmunkát vagy egy teljes éves, teljes 8 órás munkaelfoglaltságot jelent. Nem lehet, mert átmenetet kell teremteni, mert meg kell tanulniuk, sajnos újra meg kell tanulniuk ezeknek az embereknek, hogy mi az, hogy munkavégz és, mi az, hogy reggel felkelni. Én elfogadom, kedves képviselőtársaim, hogy az “Út a munkához” program nem a legtökéletesebb, ami valaha a világon született, de van, és sok tízezer embert tanított meg újra arra, és adta meg a lehetőséget, hogy önbecsülése legyen, hogy munkát végezzen, és hogy ne szociális jövedelemből, hanem munkajövedelemből segítse eltartani a családját. Amikor azt mondja kedves képviselőtársam, akivel nemegyszer vitáztam ebben a kérdésben, hogy ez a mondat, ami itt le van írva, ez tarth atatlan, akkor azt kell mondanom, hogy teljesen igaza van, mi is így látjuk. Tudniillik a mondat leírása túl szűkszavúra sikeredett, és nincs benne az, hogy kérem, foglalkoztatni ennek a munkáltatásnak a keretén belül, aminek eredményeképpen jön egyáltalán ez a rendelkezésre állási támogatás, ami rát néven már elhíresült, ez egyébként a mi konstrukciónk vagy ennek a kormánynak a konstrukciója, és öröm, hogy egyáltalán lehet, akkor azt is le kellett volna írni - és a mi módosító javaslatunk tartalmazza , ho gy ugyanakkor nem járhatnak rosszabbul ezek a családok, mert az, aki nem tud dolgozni és a törvény által megadott módon szociális segélyre és szociális ellátásra jogosult, továbbra is meg fogja kapni. Ott, ahol - ahogy említette képviselőtársam - több munk aképes egyén van a családban, de önhibáján kívül, szeretne dolgozni, szeretné, ha foglalkoztatnák, de nem tudnak neki munkát adni, ott ennek keretén belül egy rátot tudunk fizetni. De - és itt jön a mondatom másik része - egyetlenegy ember kezét sem engedh etjük el, másképp és más formában kell megtalálnunk, és ez a felelősségünk, dannyiunknak, akik elfogadjuk majd ezt a költségvetést, hogy milyen formában. És amit említett kedves képviselőtársam, akkor is beszéltünk róla, hogy kellene a vállalkozókat támoga tni, hogy ők tudjanak foglalkoztatni. Kérem, az erre vonatkozó módosító indítvány! És amikor azt mondjuk, hogy meg kell most már nézni, sok embert kimozdítottunk ebből a létből, és vannak közöttük olyanok, akik nem képesek többre, mint a mellényben segíte ni a köztisztaságot az adott településen, most már látszik, hogy ki az, és hol vannak a családban azok az emberek, akik
