Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP):
1211 segítséget meg kellene adni azoknak a lelkes, a legpozitívabb értelemben barkácsoló képviselőknek, akik vették a fáradságot, é s próbáltak javítani rajta - szerintem nem kis sikerrel. Köszönöm szépen. ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Akkor most újra megkérdezem, hogy még a zárszó előtt kíváne valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Most már tényleg nem látok ilyet. Képv iselő asszony, öné a szó. GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Higgyünk a technikának. Parancsoljon! GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP) : (Kézi mikrofonba:) Köszönöm szépen, elnö k asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bácskai Képviselő Úr! Nem török olyan babérokra, hogy a barkácsolók lapjában megnyilvánulhassak, vagy akár az utolsó lapján is szerepelhessek különböző ötletekkel. Ellenben azt gondolom, hogy 1994 ó ta fővárosi képviselőként, 2002 óta országgyűlési képviselőként is volt módom “végigélvezni”, főként amikor frakcióvezető voltam a Városházán, azokat a hónapokat, amikor a következő évi soros forrásmegosztásra készült mind a Fővárosi Önkormányzat, mind a k erületi önkormányzatok, mind a 23. Ön azzal kezdte felszólalását, hogy mit tett a kormány. Ezt kérdezte itt az I. kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás úr 2007ben. Ezt én is megkérdezhettem volna akkor, amikor 2002ben ide bekerültem, hogy mit tett a ko rmány, vagyis a Fideszkormány 1998 és 2002 között, amikor is a legélesebb volt ez a vita a és a Fővárosi Önkormányzat között. Hiszen ez volt az az időszak 1998 és 2002 között, amint azt a költségvetési vitában is elmondtam, amikor az Orbánkormány több m int 100 milliárd forintot vett el négy év alatt a várostól, és ezt mind a , tekintet nélkül arra, hogy milyen irányítás, milyen pártirányítás alatt álltak, milyen színű volt a polgármester pártállása, mind a Fővárosi Önkormányzat hihetetlenül megszenvedték . Felvetésének szakmai részével azért nem szeretnék részletesen foglalkozni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok mindenben nincs vita köztünk. Én is azt gondolom, hogy az elmúlt tízegynéhány évben, ahogy Ikvai képviselőtársunk elmondta, ez a város változot t. Lehet, hogy már nincs önkormányzati tulajdonban annyi komfort nélküli vagy félkomfortos bérlakás, de ha erről megkérdezné a VIII. kerületi képviselőket és a VIII. kerület volt polgármesterét, Csécsei urat, akkor, azt gondolom, ő más számokat mondana. De ön IX. kerületi alpolgármesterként talán ismeri a szomszéd kerületet, hogy ott például ilyen típusú problémák milyen költségvetést és milyen finanszírozást igényelnek a VIII. kerületi önkormányzattól. Abban is van önnek igazsága, hogy az iparosított techn ológiával épült házak esetében talán már más típusúak azok a gondok, amelyek egyegy kerületi önkormányzatot érintenek, de elég sok olyan kerületről tudok, ahol ilyen típusú technológiával épített lakások is szép számmal vannak. Igaza van abban is, hogy le het, hogy kevesebb adattal, kevesebb változóval egyszerűbbé lehetne tenni ezt a forrásmegosztást. Volt ez ennél már sokkalsokkal bonyolultabb is, pont az a 2007es módosítás szolgálta azt, hogy amennyire ésszerű és amennyire lehetséges, redukáljuk le enne k összetételét, ne legyen olyan sok adat, olyan sok változó, ami aztán tényleg lehetetlenné teszi az önkormányzatok számára, hogy évről évre kalkulálni tudjanak azzal, hogy mennyi forrás fogja őket a következő évben megilletni. Az eltérítésről egy adott év hez képest, az 5 százalékos csökkenésről, illetve növekedésről beszélt. Ez a fék azért került be, mert ennél nagyobb eltérés is elképzelhető egyes önkormányzatok esetében egyik évről a másikra. Egyetlenegy kerületi önkormányzatot sem szeretne senki abba a helyzetbe hozni, hogy egyik évről a másikra akár 15 vagy 20 százalékkal csökkenjen a forrásmegosztásból
