Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - IKVAI-SZABÓ IMRE (SZDSZ):
1209 azt mondták, hogy összességében többségükben nem ellenzik ennek benyújtását. Teljes, maradéktalan egyetértés vol t abban mind a 17 jelen lévő önkormányzat között - jelzem, ezen az egyeztetésen a Számvevőszék képviselője megfigyelőként ugyancsak részt vett , hogy a forrásmegosztásról szóló törvény átfogó reformjára szükség van; úgy, ahogy Bácskai képviselőtársam elmo ndotta. De ez önmagában még nem minősíti azt, ami most benyújtásra került. Nincs a két dolog között semmiféle ellentmondás. Hogy mennyire színes világ ez a budapesti önkormányzati világ, mi sem bizonyítja jobban - hadd idézzek én is a hitelesség kedvéért , mint a kiváló kerületi kollégák hozzászólásainak eszenciája. Azt mondja egy nagy fővárosi kerület, a XII. kerület képviselője: jobb híján támogatják a jelenlegi javaslatot; véleménye szerint a komfort nélküli lakások számításban való szerepeltetése konze rválja a rendszert, s a többi, s a többi. Mit mond a VIII. kerület képviselője? Kérik a szakfeladatok listában rögzítését, tehát adekvátan, ahogyan itt a jogszabályt benyújtották. Mit mond a XVII. kerület képviselője? Szükséges a törvény teljes körű átalak ítása, de osztja a nézetet, hogy ebben a ciklusban erre már nincs idő. Felveti egy újabb szakmai csoport alakításának szükségességét egy átfogó reform módosító munkáinak az elkészítésére; a jelenlegi javaslatot minimális célként elfogadja. Tehát aki azt ál lítja, hogy Budapest önkormányzatai nem tudnának egy jobb forrásmegosztási törvényt készíteni, az téved. Íme, itt a bizonyíték. Tudnának, de felmérték a helyzet realitását, ciklus végi állapotát, és azt mondták, hogy tulajdonképpen minden megoldás jó, ami azt a legitimitási problémát orvosolja, amire egyébként a Számvevőszék rámutatott. S végül két érdekes kérdésről, pusztán az egymással való párbeszéd jegyében. A világ a budapesti önkormányzati körben tényleg nagyon színes. A egymás közötti megosztásáról beszélek már rég, hiszen a főváros és a közötti arányokat senki nem vitatja; ezt kinyitni tudomásunk szerint senki nem akarja, ezen már rég túl van a budapesti önkormányzati közösség. Nagyon érdekes, hogy a egymás közti megosztásán van tulajdonképpen a v ita. Azért, mert az idő eltelt az önkormányzati múltban, s a város urbanisztikai, városszerkezeti, gazdasági értelemben, sőt kulturális és kereskedelmi értelemben megváltozott. Ott, ahol rég az iparosított technológiával épült, magyarán panellakások jelent ettek hajdan nagy problémát, ott inkább egy bevásárlóközpontos vagy átmeneti zónás fejlesztés történt, s most más lett a probléma, a probléma háttérbe szorult. Ahogy nyúltak hozzá az úgynevezett panelproblémához, úgy ennek a súlya csökkent. A belvárosi bel ső kerületekben, ahol európai mértékben is hallatlan nagy az 1000 négyzetméterre jutó népsűrűség - négy kerületünk van, ahol 100 fő fölött van ez az arány , ott természetesen a substandard, az úgynevezett komfort nélküli vagy alacsony komfortfokozatú laká sok aránya a problémás. Hogy ez most bérlakáse vagy nem bérlakás? Én, Bácskai képviselőtársam, nagyra becsülöm azt, ahol maradt bérlakás, mert a bérlakás a lehetősége annak, hogy a rehabilitáció meglegyen. Sajnos a túl gyorsan - '94ről és '95ről beszéle k, és még előtte '9293ban a vadhajtásokról - lezajlott városi, nem csak budapesti, városi lakásprivatizáció bizony ezt a problémát kódolta. De például a külső, legkülső kerületekben, így például Ríz Levente polgármester úr XVII. kerületében - aki az önko rmányzatunkban ugyancsak fideszes képviselő - az a probléma, hogy neki meg nincs ipara. Mert tipikusan a Rákosok egy parkváros, kertváros jellegű külső területet jelentenek, nem volt mód az elmúlt húsz évben arra, hogy ott egy effektív ipar és így helyi ip arűzésiadóbevétel keletkezzék, így tehát őt ez a forrásmegosztási rendszer sújtja. Azt mondja a II. kerület egyébiránt, hogy őt a budai hegyvidéken a nagy zöldfelület sújtja, hiszen annak a parkfenntartása hatalmas terheket ró rájuk; és azt mondja végül a XI. és a III. kerület, a két legnagyobb kerületünk majd’ másfélszázezres lakossággal, hogy nekik ez a hallatlan nagy népesség és az ahhoz kapcsolódó kötelező szolgáltatások fenntartása okozza a legnagyobb gondot. Nos, tisztelt képviselőtársaim, summázva m egítélhetjük, hogy ez a törvény keletkezésénél fogva nem arra törekedett, hogy ezeket a különbségeket jól kezelje. Toldozásfoldozásnak azért az egyszeri módosítást nehéz nevezni, de mindenesetre a toldozásfoldozás ezeknek a különbségeknek az elosztásban való súlyának a megváltoztatására irányul. Az egyik 45, a másik 15, a harmadik meg 14
