Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
117 DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIM EA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig különleges, amikor egy adott téma kapcsán két idősík jelenik meg. Ha azt állítom, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia évtizedes, sőt több évtizedes hiányt pótol t, akkor két idősíkot helyezek egymás mellé. Az egyiket az ügy szempontjából meddő évek képzik, a másik pedig nem más, mint az előttünk álló jövő. Hiszen közhely, de mégis igaz, hogy az ifjúság maga a jövő. Amikor olyan javaslatról beszél az ember, amely v alóban hiányt pótló, s éppen ezért korszakos jelentőségű, akkor óhatatlanul felmerül egy nehézség: mégpedig az, hogy a dokumentum fontosságát elsőként milyen szempontból érdemes kiemelni. Hiszen számos oka van annak, amiért ezt a hosszú távú stratégiát meg kellett alkotni, s mindmind rendkívül fontos tényező, így kénytelen vagyok önkényesen kiemelni egyet, és azzal kezdeni. Úgy vélem, minden szakterületen szükség van alapvetésekre, azok a szakemberek pedig, akik az adott területen tevékenykednek, jogosan i génylik a szakmai fogódzkodókat. Az ifjúsági stratégia pontosan ilyen kapaszkodót kínál a szakembereknek, hiszen a fiatal generációkkal való törődés, az ifjúság problémáinak kezelése, a perspektívák felvázolása, a jövőbe vezető utak kijelölése és az úton j áró fiatalok segítése olyan önálló szakma, melynek jelentősége folyamatosan növekszik. Az elmúlt évtizedben megszületett egy új szakma, amely nem véletlenül így nevezi önmagát: ifjúságszakma. Az ifjúság szerepének megítélésében ugyanis szemléletváltozásnak kell bekövetkeznie Magyarországon. Az Európa Tanács 2007ben az ifjúságpolitikai átvilágítást követően megfogalmazta ajánlásait, javaslatait, amelyek között szerepel, hogy szükség van új struktúrákra, mechanizmusokra, megbízható felelősségi rendszerre, in tegrált ifjúságpolitikára, irányelvekre, egyes területek elsődlegessé tételére, a civil szervezetekkel való kapcsolattartás új, egyensúlyi alapokra helyezésére, az esélyegyenlőség és a szegénység leküzdésére tett intézkedések megerősítésére. Az egyik fő pr oblémaként jelölték meg azt, hogy a rendszerváltást követően nincs folytonosság a magyar rendszerben. Az ifjúsági stratégia tulajdonképpen egy keret, de értelmezhető és értékelhető egyfajta közös, mindenki által vállalható, kormányokon átívelő, hosszú távú , minimális célrendszerként is. A célokat részcélokra bontja, majd felsorolja azokat az indikátorait, amelyek alapján a végrehajtás ellenőrizhető. Ugyanakkor meghagyja minden kormány számára, hogy kétéves, illetve a legvégén a hároméves cselekvési programb an döntsön a prioritások kijelöléséről. Sajátossága tehát a hosszú távú stratégiának, hogy ez voltaképpen rövid távú cselekvések egymást követő, egymásra épülő, egymást kiegészítő és erősítő láncolata. Az első kétéves cselekvési program a határozati javasl at értelmében 201011re vonatkozik, elkészítésének határideje ez év vége. Számomra kifejezetten érdekes és izgalmas a terv célrendszere. Igyekszem tehát összefoglalni, voltaképpen mi az ifjúsági stratégia lényege. Mint már említettem, az elkövet kezendő tizenöt évben paradigmaváltásnak kell bekövetkezni az ifjúság megítélésében. Hiszen gyakran előfordul, hogy a fiatalokra mint problémára tekintünk, s nem úgy, mint erőforrásra. Pedig olyan ifjú polgárokról van szó, akik képesek a saját ügyeikhez ho zzászólni, és képesek hosszú távon felelősséget vállalni is. Az egyik legfontosabb kihívás tehát az, hogy olyan gondolkodásmód kerüljön előtérbe, amely az ifjúságra mint erőforrásra tekint. A stratégia átfogó célja a fiatalok társadalmi integrációjának seg ítése, mégpedig úgy, hogy ők maguk kibonthassák saját erőforrásaikat, képességeiket. Megtalálhatók a stratégiában úgynevezett specifikus célok is. Ilyen az ifjú korosztályok és közösségek érvényesülésének elősegítése, amelyhez versenyképes tudást kell bizt osítani. Említhetem az önálló élethez szükséges kompetenciák fejlesztését, a kulturális fogyasztás színvonalának és az infokommunikációs ellátottságnak a javítását, a területi különbségek csökkentését, az ifjú korosztályok társadalmi és egyéni felelősségén ek, tudatosságának fejlesztését, integrációjának segítését. A specifikus célok között sorolnám fel az ifjúsági területnek mint szakmának az elismerését és fejlesztését. Szintén fontos cél a társadalmi integrációhoz szükséges környezet fejlesztése.
