Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PAIZS JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PAIZS JÓZSEF (MSZP):
1153 nagymértékű volt a frakciók és szakbizottságok képviselők általi támogatottsága is. N agyon sok jogos kérdés merült fel, több olyan kérdés volt, amire választ adott, a program hibái ellenére, az elmúlt időszak, mert menet közben a tanulás és vidéken a szükség és az akarat folyamata átírta, felülírta a problémák jelentős részét. Az “Út a mun kához” program országos, de főleg helyi, települési és kistérségi tapasztalatairól szeretnék szólni, és nyilvánvaló, hogy a költségvetésbe való beágyazódottságáról szeretnék beszélni. Ebben az évben 210 ezer fő tartozott a rendszeres szociális segélyezette k táborához. Ez villámgyorsan szaporodott mintegy 280 ezer főre; egyébként nagyjából egyetértenek abban a szakemberek, hogy ez az a kör, amely várhatóan 2010ben is sorba fog állni. A kormány 73 milliárd forintot szánt erre a programra, amit 7 milliárddal egészítettek ki az önkormányzatok, tehát egy 80 milliárdos foglalkoztatási programról volt szó, amely bővül a költségvetés jóvoltából, és én ezt támogatom. A szigetvári kistérség 46 településén annak az 1008 embernek kellene elmondani az ellenvéleményeket, amelyeket megfogalmaznak az ellenzéki politikusok, akik ebben a programban munkához jutottak. Ez több száz családot, több ezer embert érintett, ami megítélésem szerint nagyon jó dolog, hiszen tudjuk, hogy az emberekért dolgozunk. Legalábbis én ezt gondolo m. Hasznos és értelmes munkavégzés valósult meg az esetek döntő többségében. Ezt azért merem állítani, mert az intézményi foglalkoztatás a városunkban és a kistérségünkben eléggé gyakori volt, ami azt jelentette, hogy értelmes munkahelyeket, munkaköröket t udtunk biztosítani több száz embernek. Erre lehetőség van, Szigetváron is többek között kórházunk van, hála isten, gyógyvizes strandunk van, differenciált intézményrendszerünk van, és a vidékünknek is. Nagyon örülök neki, hogy ezeket sikerült ai. De inkább a helyi tapasztalatokról szólnék, mert van egy sor országos is. Itt azért kiemelném, hogy alkalmanként sajnos az Országos Munkaügyi Felügyelőséggel meggyűlt a bajunk. A helyi tapasztalatokból is csak részleteket emelnék ki. Szabályozási hiányosság, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzést figyelmen kívül hagyja a szociális ellátásokra jogosultság megállapításánál. Igaz, hogy ez a munkavégzés időszakos, de a segélyezetteknek még mindig jobban megéri, ha a bruttó havi 71 500 forint helyett elmegy alkalmi munkavállalói könyvvel dolgozni, és emellett a szociális ellátások valamilyen formáját megkapja. Örülök neki, hogy ez felfüggesztésre kerül. Ugyanis, ha több generáció él egy háztartásban… - (Tállai Andráshoz:) , igen, polgármestertársam, talán találkoztál te is vele , előfordulhatott, hogy két hét vagy 15 nap alatt alkalmi munkavállalói kiskönyvvel durván 72 ezer forintot lehet keresni, és ott, ahol több gener áció él egy családban és ápolási díj is jár, bizony több tízezer forinttal többet kerestek, vagy jutott jövedelemként a családnak, mint az “Út a munkához” program keretén belül a nettó 57 ezer forint. Szeretném kiemelni, hogy a romák külön kezelése, kiscso portos foglalkoztatása, a roma munkavezetők elkülönült munkacsoportjai, véleményük meghallgatása és befogadása helyi szinten jó döntésnek bizonyult. A település számára előny, hogy 200 nap foglalkoztatással nem rendelkezésre állási támogatásba kerülnek vis sza a foglalkoztatottak, hanem álláskeresési segélyre. Az is elmondható, ehhez tartozik, hogy igazából a társadalom perifériájára sodródott emberek jelentenek problémát a közcélú foglalkoztatás szempontjából. És probléma a bérfinanszírozás ott, ahol előleg et vesznek fel. Szeretném arról is tájékoztatni az itt ülőket, hogy ez önbecsülést, tartást jelentett a munkavállalóknak. S ha nem is tudnak az önkormányzatok spórolni ezzel a programmal, hiszen 95 százalékos a bértámogatás, 5 százalékot biztosítanak az ön kormányzatok, de az eszközköltségek, valamint az adminisztrációs költségek valóban több kiadást jelentenek, mint amennyi bevétellel ez jár. De helyette a foglalkoztatottak életében változás következik be, munkát kell vállalniuk és végezniük, amiért már nem segélyt, hanem munkabért vihetnek haza. Meggyőződésem, hogy jó úton jár a kormány és a költségvetés, amikor meghirdeti, hogy ez a program kiterjeszthető a vállalkozói szférára is megállapodás keretében, minimum 90 napra, hiszen
