Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PAIZS JÓZSEF (MSZP):
102 Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 2. ülésnapja 20 09. szeptember 15én, kedden (9.03 óra - Elnök: dr. Világosi Gábor Jegyző: Tóth Gyula) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Szeretném külön tisztelettel kös zönteni a karzaton megjelent ferences rend képviselőit. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tóth Gyula és Móring József Attila jegyzők lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Paizs József frakcióvezetőhelyettes úr, MSZP: “Út a munkához - folytassuk települési, kistérségi szinten is” címmel. Képviselő urat illet i a szó. PAIZS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az elmúlt év decemberében a törvény vitájából egy tipikusan halmozottan hátrányos kistérségi társulás elnökeként és mint kisvárosi polgármester vettem ki a részemet. Éjszakába nyúltak ezek a viták. Akkor egyértelműen érzékelhető volt, hozzáteszem, teljes joggal, hogy az indítvány körül komoly indulatok keletkeztek. A szakemberek mellett véleményt formált az utca embere, a szaksajtó, és több más sajtóorgánum is többszö r hosszasan foglalkozott a törvény tervezetével. Az is érzékelhetővé vált, hogy a szakma, a politika és a közvélemény mellett a média is erősen megosztott volt nagyon sok részletkérdésben. A vita egyik alapelemeként vetődött fel, ne kapjon segélyt, aki nem tartja be a társadalmi együttélés szabályait, és életvitele alapján nem felel meg a közösségi elvárásoknak. Most is képviselem és elismerem: a társadalom részéről ez jogos elvárás. A fenti alapvetésnek nagymértékű volt a frakciók, a szakbizottságok, illet ve képviselők általi támogatottsága. Nagyon sok jogos kérdés merült fel az indítvány részletes vitájában. Ilyenek voltak többek között, hogy ki fogja megszabni a betartandó szabályokat, milyen típusú közösségi elvárásoknak kell megfelelni, elfogadhatóe a program működtetésének technikai és informatikai háttere, mi lesz a közfoglalkoztatást szervezők feladata. Hosszan lehetne sorolni az akkori vita elemeit és felvetéseit, de hadd tegyem rögtön hozzá: a program a hibák ellenére alapvetően eredményes és siker es volt. Menet közben a tanulás és akarat folyamata átírta, felülírta a problémák jelentős részét. Mindezek után a teljesség és a részletezettség igénye nélkül az “Út a munkához” program országos, de főleg helyi, települési, kistérsé gi tapasztalatairól szeretnék szólni. A program indulásakor 210 ezer fő tartozott a rendszeres szociális segélyezettek táborához, ez gyors ütemben növekedett, májusjúniusra 280 ezerre. Összességében egy 80 milliárdos programról van szó, emiatt is érdemes odafigyelni rá. A szigetvári kistérség 46 településén 1008 fő, ebből városunkban 279 fő került alkalmazásra. Ez több száz családot, több ezer embert érint, ami nagyon jó dolog, és nagyon jó dolog, hogy hasznos és értelmes munkát végeznek, hasznos és értelm es munka valósul meg az esetek túlnyomó többségében, hiszen a szakképzettek számára együttműködési megállapodás keretén belül a foglalkoztatottak több mint 10 százalékát alkalmazzuk.
