Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1000 addig, amíg té nylegesen az elmúlt húsz év privatizációjának eredményességét, kudarcait és a jelenlegi állapotát teljes egészében fel nem dolgozzuk. Ezt mondom azért is, mert nem véletlenül tértem ki az önkormányzatokra is. Ma már ott tartanak az önkormányzatok, hogy tel jesen a vagyonfelélés helyzetébe kerültek. Óriásiak a hitelek, óriási a kötvénykibocsátás, és vele párhuzamosan szépen kezdenek szabadulni akár a távhőszolgáltatástól, akár a hulladékgazdálkodástól, akár a víz- és csatornaműködtetés vagyontárgyaitól is. Ké rem államtitkár urat, hogy ebben a kérdésben jelen pillanatban egy megálljt kellene parancsolni a működtető és szolgáltatói vagyonnal kapcsolatosan, és ugyanerre az önkormányzatok figyelmét is felhívni. Nem véletlenül mondta Bencsik képviselőtársam is, hog y a jövő nemzedéke számára. De mi marad a jövő nemzedéke számára? Államadósság, kilátástalanság, kiszolgáltatottság. Tehát most, ami még jelenleg a kezünkben van, arra figyeljünk! Nekem is van az erdőtörvénnyel kapcsolatosan tíz módosító indítványom, de am it az ombudsman mond ebben a kérdésben: le kellene állítani a jelenlegi erdőtörvényt, de ugyanígy a vízszolgáltatás vagy a víz magyarországi tulajdoni hányadának a privatizációját is, és az önkormányzati tulajdonok szolgáltatói szektorának a privatizációjá t is most, jelen pillanatban meg kellene tiltani. Főleg ebben a válságos pénzügyigazdasági helyzetben, amikor nyomott áron, azt lehet mondani, kijátszva az önkormányzatokat próbálnak meg bizonyos körök vagyont szerezni. Az ilyen embereket el kellene zavar ni az országból! Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth János képviselő úr kért szót 15 percben, meg is adom. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Há z! A lefolyt vita igen tanulságos volt, rendkívül sok információ került elénk, néha adatok, néha vélemények. Azt tanácsolom, hogy a kormány, a pénzügyminiszter, aki idehozta ezt a törvényjavaslatot hozzánk, hozzájárulhatna a téma újragondolásához és az újr agondolásban talán kevesebb indulathoz, ha több adatot tenne az asztalunkra. Hogyan? Hiszen hallottunk itt számokat, de amikor számokat hallunk, akkor mindenki gyanakszik, hogy azok a számok - hogy is mondjam - főzve vannak vagy rejtve vannak, vagy elavult ak, vagy különböző elegáns módon fejezhetjük ki. Van erre, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Országgyűlés, tisztelt… - kiket célozzak meg vagy szólítsak meg? - közgazdaságtudomány művelői ebben az országban, van a közgazdaságtudománynak egy olyan ága, am ely foglalkozik az újraelosztás fogalmával. Újraelosztás. Mi is ez? Az az érték, ami a piaci egyenértékcsere révén létrejött értékektől különbözik. Mondjam ezt másképpen: ha valaminek a piaci értéke 100 forint, de hogyha azért valaki 150 forintot fizet, ak kor van itt egy 50 forintos újraelosztás. Most ez lehet ajándék, ez lehet kényszer. Vagy fordítva: ha csak 70 forintot fizet a 100 forintért, akkor a másik irányban van egy 30 forintos újraelosztás. A privatizálás folyamata történelmi folyamat, ebben az or szágban egy iskolapéldája, egy klasszikus analízis iskolapéldája az újraelosztásnak. Olyan áron kerültek értéktárgyak egyesek kezébe, ami kevesebb érték, mint amennyit megér az, vagy amennyi a szabad piacon, a kereskedés révén fizetésre került volna érte. Az, hogy a spontán privatizáció erre különleges alkalmat adott… - annyiféle történet van, hogy hogyan lehetett csinálni! A nemzeti vagyon újraelosztódott, és nem a tisztességes magánjog vagy kereskedelmi jog - vagy milyen fogalmat használunk - alapján, ami úgy történt volna, hogy egy eladó és egy vevő és mások jelen vannak és alkusznak rá, és akkor kialakul egy érték, egy konszenzus, hogy mit ér az a valami.
