Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
995 Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik a Fidesz képviselő csoportjából 15 perces időkeretben Kékkői Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosságban megjegyezhetjük, hogy a jelent és elkészítése során inkább csak a törvényi kötelezettségnek való formai megfelelés volt a szándék a tartalmi helyett, bár azt is meg kell jegyezni, hogy az előírt határidőhöz képest némi késéssel került a Ház elé. Megállapíthatjuk többek között, hogy a sp ontán privatizációval foglalkozó rész igen rövidre, mégsem igazán lényegre törőre sikerült, és sajnos ténybeli megállapításai enyhén szólva is kétségesek. Ezt olvashatjuk a jelentés 9. oldalán: “Az uralkodó vélemény szerint a spontán privatizáció 1988 végé től egészen 1990 márciusáig, az ÁVÜ megalakulásáig tartott. Ebben az időszakban elemzések szerint több mint száz állami nagyvállalat használta fel a vagyonkezelőre épülő társasági modellt részben vagy egészben.” Ezzel szemben a Magyar Elektronikus Könyvtár “Magyarország a XX. században” című kiadványának 2. kötetében a gazdaságról szóló VII. fejezetben ezt olvassuk: “A spontán privatizációban erősen érintett állami vállalatok száma 250 volt, de kisebbnagyobb mértékű megjelenésével, ilyen társaságok létreho zásával majdnem minden hazai vállalat esetében találkozunk. A spontán privatizációban becslések szerint - azért kell becsülnünk a vagyont, mert erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, és a vagyonértékelés többnyire önkényes volt , 130 milliárd forin tra tehető vagyon cserélt gazdát akkori árfolyamon.” Ez utóbbi állítás arra utal, hogy nem illene egy bő fél oldallal túllépni ezen az időszakon. A jelentéssel szemben ugyancsak a MEK kiadványában találkozunk azzal az elgondolkodtató megállapítással is, mi szerint, idézem: “Még azokban a kivételes esetekben is, ahol a privatizációt az állam menedzselte, a Némethkormány egy 50 vállalatból álló csomagot ajánlott 1989ben megvételre, kifejezetten külföldi befektetők részére, átgondolt pályáztatás nélkül történ t az eladás, tehát spontán módon, szabályok nélkül. Ez a folyamat a lakosság számára elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan volt.” És ha már itt vagyunk, megállapíthatjuk, hogy a jelentésben említett egyszerűsített privatizáció, de a felgyorsított privatizác ió is nagyon hasonlít a spontán privatizációhoz. Korábban egy felszólalásomban kifejtettem a privatizációval kapcsolatos véleményemet, amit most is aktuálisnak érzek. (17.30) A történet az 1980as évek végén kezdődött, amikor is a magyar gazdasági infrastr uktúra, a gyárak, az üzemek, a termelőszövetkezetek túlnyomó részét a termelő folyamatokhoz nem értő, a termelésben részt nem vevő, kommunista pártelit privatizálta el magának, az erre a célra a pártállami parlament által meghozott, alkotmányellenes tulajd ontörvények segítségével. Ezt követően senkinek sem okozott meglepetést, hogy ezek a pártmunkában kitűnt elvtársak ezt az ebül, de legalábbis alkotmányellenesen szerzett termelőigazdasági potenciált nem voltak képesek működtetni. Vagyonarányos jövedelemre azonban természetesen igényt tartottak. A nem működtetett vagy csupán virtuálisan működtetett gazdasági termelésért valós nyereséget kívántak maguknak. Ezt a nyereséget a piac helyett az állami költségvetésből és az államilag átvállalt hitelekből kívánták maguknak biztosítani. Ebből a szocialista időket idéző virtuális gazdasági életből csak egy szűk elit tudott megélni, az ország pedig belerokkant. Mindez talán a bonyolult gazdasági folyamatok leegyszerűsítésének tűnhet - kissé , ezért érdemes a mögöttes konkrét célt is megismernünk. Miféle célt is szolgálhat a vállalkozásoknak a horribilis állami pénzeket felemésztő virtuális működtetése? Szerencsénkre egy, az 1980as évekből származó szamizdat kiadványból választ kapunk a történelmi előzményekre. 1986b an stencilezett példányban adta ki az AB Kiadó Böhm Vilmosnak, a Szociáldemokrata Párt köztiszteletben álló nagy öregjének “Másodszor emigrációban” című
