Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
992 Felszólalásra következik László Tamás, a Fidesz képviselője. 15 percben öné a szó. Parancsoljon! LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Kö szönöm a szót. Tisztelt Ház! A “Felelős kormányt Budapesten!” táblával kapcsolatban Juhász Gábor államtitkár a március 15i ünnepre érkező lelkivilágával imigyen foglalkozott - és itt minden szónak jelentősége van : “Milyen lelkivilága lehet annak, aki üre s tojástartó dobozzal és Sztálinkötettel a hóna alatt megy az ünnepre?” Szerinte ettől az illető törvényszerűen ordítani kezd. Na de mit csinál az a képviselő, aki az előtte fekvő, a privatizáció lezárását célzó jelentést veszi a kezébe, ha a sorok mögé i s lát? Ordítani kezd, és rendőrért kiabál. (Derültség és taps a Fidesz soraiból.) Minimum felteszi magának a kérdést, milyen lehet a privatizátorok lelkivilága. Egészen Trockijig kellett visszamennem. Például a harmincas évek derekán előrevetíti a lehetősé get, hogy a sztálini bürokrácia, ahogy ő fogalmazza, “ez a társadalomtól elidegenedett, ámde azon élősködő kaszt” az állami tulajdont és saját politikai privilégiumait egy kedvező szituációban könnyedén örökölhetővé teheti saját maga és leszármazottai szám ára. Trockij két verziót is elképzelt. Ha a szovjet hatalom összeomlana, és egy azonnali, teljes burzsoá restauráció következne be, a hazatérő emigránsok, valamint az országba azon nyomban beáramló idegen tőke képviselői sok szolgálatkész embert találnának maguknak e kasztból: állami hivatalnokokat, vezető szakembereket, vállalatigazgatókat és persze pártfunkcionáriusokat. A totális kapitalista restauráció a sztálini apparátust összeomlasztaná ugyan, ám jóval kevesebb bürokratát mozdítana el a helyéből, min t egy valódi szociális forradalom, amely magával a kaszttal számolna le - mondja Trockij. Mi több, a funkcionáriusok fontos részét képeznék az újburzsoáziának. A második verzió, hogy nem következik be azonnal a teljes restauráció, hanem létrejön egy sajáto s átmenet. Ekkor a bürokrácia az állam élén maradna, s maga kezdeményezné a tulajdonviszonyok átalakítását, természetesen saját javára - mondja Trockij. A szocialista bürokrata és menedzser hamar felismerné, hogy bár nem elég trösztigazgatónak lenni, részv ényessé is kell válni. Trockij alapján minden világos. Lehet, hogy e mondataiért végezték ki jégcsákánnyal az elvbarátai. Mi ez az előterjesztés? Régen úgy hívták, hogy bőrpapír, ami igazol mindent. Ez egy menlevél. Az ügynek ugyanakkor könyvtárnyi irodalm a van. Közgazdászok, szociológusok, történészek, jogászok hada foglalkozott vele. Az Állami Számvevőszéknek sok száz oldalas elemzései vannak, erős szavakat használva a privatizáció menetéről. Ehhez képest nagyon karcsú és szemérmes ez az iromány. Az ÁSZ j elentései, a mérsékeltebb elemző írások is tele vannak egészen súlyos kritikai elemekkel. A kritikusabb elemzéseknek pedig se szeri, se száma. Elvárhatóe a jelenlegi hatalomtól, hogy egy csipetnyi kritikát, önkritikát építsen be ebbe a jelentésbe? Erkölcs ileg elvárható volna, de jog és erkölcs végzetes szétválásának időszakában ne legyenek illúzióink. Éppen a kormány tagjai között vannak olyanok, akik a fő haszonélvezői hetedíziglen a privatizáció mindenféle trükkös és még trükkösebb válfajainak, a spontán nak, az Ehitelesnek, a kárpótlási jegyesnek, a mindenféle kiszervezéssel létrejöttnek, a telefonosnak, a szemesnek - akinek áll a világ. Józan ésszel tehát nem várható el, az elszámoltatástól való félelemtől vezérelve még kevésbé. Bár egyszer mindennel el kell majd számolni, még akkor is, ha a privatizációval kapcsolatos dokumentumokat is privatizálni akarják. A múltat végképp eltörölni - az előterjesztésnek ez az alapvető célja. A felelősség egybemosása a másik, de erről a képviselőtársaim hosszan beszélt ek. Egy nem kevésbé alapvető cél kommunikációs jellegű: belesulykolni a közvéleménybe, hogy ez akkor is siker, ha voltak is kisebbnagyobb gondok, bajok vele. Ennek megvannak a jelszavai: az állam rossz - persze, a rossz állam rossz , a piac, ugye, a piac mindenhatósága, a verseny, a szerkezetátalakítás, a szebb jövő, ami csak nem akar eljönni. Hogy a mai súlyos problémáink gyökerénél ott van a privatizáció, az nem derül ki ebből a jelentésből, mert erről ez nem szól.
