Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Harrach Péter): - TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
985 mégiscsak elő kell hozni, és hangosan még egyszer, sokszor el kell mondani azt a néhány számot, ami mégis megdöbbentő: azt, hogy 2395 milliárd forint volt az összes bevétel 1990től 2007. december 31éig. Ez a nemzeti vagyon 80 százalékának, a 2008as évvel együtt már a 80 százalékának a bevételét jelenti, és ehhez 1370 milliárd forint költség tapadt. Nem bántja az emberek fülét vajon, hogy az összes állami vagyon 80 százalékáért tisztán 1022 milliárd forint folyt be a magyar állam kasszájába? Nem bántja az emberek fülét vajon? Szerintem nagyonnagyon bántja az emberek fülét, az én fülemet meg rettentően bántja. Gondoljunk bele, az 1945 előtti vagyonhoz még hozzájött a z 1945 után felépített országnak a vagyona, és mindezek 80 százalékáért tisztán a magyar állam kasszájába 1022 milliárd forint folyt be. 1022 milliárd forint egy hevenyészett adóemelés, ami 2006ban történt, annak volt ekkora hatása hirtelenjében, mint ami összesen a magyar állam, a nemzet vagyonának 80 százalékáért befolyt. Világosan kell látni, hogy Magyarország gazdasági problémáit és gazdasági helyzetét ez okozta, ez a privatizációs folyamat okozta, ami 17 év alatt megtörtént az országb an. Szembesülni kell, hogy sokféle okozója volt és sokféleképpen okozták a problémákat Magyarországon. Vannak és voltak dilettánsok, és voltak ettől sokkal rosszabbak, akik pontosan tudták, hogy mit csinálnak. Pontosan tudták, hogy milyen folyamatok zajlan ak le, és mi lesz a vége, ezért ők a nagyobbik bűnt elkövetők. Az 1990től irányító kormányok közül kétfajta magatartásfajtára mindenképpen ki kell térnünk. Az első magatartásfajta az MDFkormány által vezérelt kormánynak a dilettantizmusa. A másik pedig a szociálliberális magatartásfajta, amellyel, mint mondtam, tervszerűen juttatták ki a vagyont az állami körből a megcélzott vevőkörnek. Van egy harmadik is nyilvánvalóan, egy harmadik magatartásfajta is. Ezt már idézték ugyan, de nem árt még egyszer idézni pontosan, szó szerint: “1998tól a privatizáció folyamatosan mérséklődik, 20012002re a hangsúly a vagyon működtetésére és a kezelésére tevődik át”. Nem lehet elmenni a kisebbségi véleményben ismertetett adatok mellett amellett sem és azok mellett sem, a melyek arról szólnak, hogy az állami vagyon eladásával párhuzamosan nőtt az államadósság. Azért mégiscsak megdöbbentő, hogy már 80 százalékos a mértéke annak az eladási tételnek, amit az MSZPSZDSZkormány tett a nemzeti vagyonnal, és mégis az ő kormányzás uk ideje alatt emelkedik az égbe az államadósság. A bizottsági ülésünkön többen érdeklődtek az önkormányzati szférába került vagyontárgyakról, és kíváncsiak lettek volna arra is, hogy lette hozadéka a tulajdonosváltásnak. Rendre azt kaptuk válaszul a jele ntésben, hogy ezt nem kell érintenie a jelentésnek. Nyilvánvalóan megértettük ezt, hiszen a jelentéskészítők azt teszik, amire kérik őket és amire felhatalmazzák őket. De mégiscsak meg kell állni egy dolog mellett, mert az elmúlt 17 év alatt az állami vagy onból mindössze 5 százalékot kaptak meg az önkormányzatok. Az állami vagyon, az összes állami vagyon 5 százalékát kapták meg. Pedig emlékezzünk vissza, a rendszerváltásnak volt egy paktuma, mégpedig az arról szólt, hogy az önkormányzatokat fel kell tőkésít eni, és ha ad át az állam kötelezően ellátandó feladatokat, akkor hozzá kell rendelni azt a vagyonkört is, amivel egyáltalán az önkormányzati szféra gazdálkodni tud. Csodálkozunk akkor, hogy milyen ma az önkormányzati szféra helyzete? Nem kaptak állami vag yont, és már úgy néz ki, hogy nem is igen kaphatnak. Még egyszer mondom, 5 százaléka jutott az állami vagyonból az önkormányzati szférának; 5 százaléka, az 156 milliárd forint összességében. Sőt, 1995ben az MSZPSZDSZ gazdaságpolitikájának emblémáját jele ntő Bokros miniszter úr mit is csinált? Eladta azt a vagyontárgyat és vagyonelemet, amely mindig hozhatná az önkormányzatnak a folyamatos bevételt. A gázhálózatra gondolok, és a villanyhálózatra gondolok. Ez a két közszolgáltatási lehetőség és ez a két hál ózat egyértelműsítené az önkormányzat bevételi rendszerét. Örökös állandó bevétele lenne minden önkormányzatnak, és ezt elvették tőlük. Ki kellene számolni, hogy vajon ez a vagyonvesztés mekkora volt. Borzalmas számot kapnánk, ha ez megtörténne. Nem ezt te tték. Ehelyett ez a gazdasági zseni példátlanul nyomott áron adta el például a részvényeket, 40 százalékos áron adatta el az önkormányzatokkal. Sőt, ez a gazdasági fenomén a
