Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
981 nem azt mondom el, ami a bizottsági ülésen hangzott el. Én most azt mondtam el, ami ott elhangzo tt, és sajnálom, hogy államtitkár úr akkor se figyelt oda, és úgy látom, hogy most se figyelt oda, hogy mit mondtam el. Szégyen ez államtitkár úrra nézve, hogy ott volt a bizottsági ülésen és nem figyelte. Utólag azért el lehet olvasni a jegyzőkönyvet, és utána lehet nézni, hogy mi hangzott el. Az állami gazdaságokra pedig a beszédemben majd ki fogok térni, de előrehozatta velem államtitkár úr. Az Állami Vagyonügynökség agrárportfóliójába tartozó 124 állami gazdaságról szó se esik. 124 állami gazdaság volt . Mit ír a jelentésben? “A 2001. évben kezdődött, és teljesen 2002 első felében fejeződött be a megkérdőjelezhető módon lebonyolított tizenkét nagy múltú állami tulajdonú agrárcég privatizációja is”. - erről szól. Utána mit ír később a jelentés? A 2004. év elemzésénél pedig azt találjuk: “Az agrártársaságok privatizációja nem összegszerűségben jelent kimagasló eredményt. A tranzakció elsődleges célja a nehéz piaci körülmények között működő agrártársaságok megsegítése.” Melyik agrártársaságok voltak ezek? Bó lyi Mezőgazdasági Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, Szerencsi Mezőgazdasági Rt. Soroljam? Soroljam föl mind a 124 állami gazdaságot? (Keller László: Ha van ideje?) Államtitkár úr, utána kellene ezeknek nézni, amikor erről kezd beszélni, de majd az által ános felszólalásomban elmondom. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a normál idejű felszólalásokat, tehát az írásban előre jelentkezetteket. Első helyen Mádi Lászlóé a szó. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sikerese a magyar privatizáció? Erre a kérdésre keressük a választ, amikor tükörbe nézünk, és az elmúlt tizenhét év eseményeit vizsgáljuk. Igazából húsz évet kellene vizsgálni, mint ahogy képviselőtársaim is utaltak rá, a spontán privatizáció időszaka, amikor a törvények megkerülésével, a törvények kiskapuit kihasználva történtek elvtársi köröknek ingyen vagy minimális pénzen eladások. Azt gondolom, hogy erről sem szabadna elfeledkezni. A felszólalá somban hat pontban érzékeltetném azt, hogy milyen alapvető problémák, mulasztások, felelőtlen lépések történtek a magyar privatizációban, mindamellett megismételve azt a kiinduló álláspontot, hogy a privatizációra alapvetően szükség volt, annak a mértéke, technikái, időzítése a kérdés. Húsz év elteltével mi az, amit ma megállapíthatunk egy válság tükrében? Hiszen mindannyian itt állunk olyan viszonyok közepette, ami a rendszerváltást követő időszak válságát idézi, csak talán még reménytelenebbül. Eladták a közszolgáltatásokat, a közszolgáltató cégeket Magyarországon. Kik adták el? A szocialista kormány emberei adták el a Hornkormány időszaka alatt. Egy válság időszakában, amikor a víz, a villany, a gáz, az energia rendkívüli mértékben felértékelődik, vajon ez a döntés felelős volte, a magyarság hosszú távú, azaz stratégiai érdekeinek megfelelően történte, és hogyha már eladták egyébként, akkor megfelelő garanciákkal adtáke el, megfelelő áron adtáke el? Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, és belenézünk a r észletekbe, akkor bizony nagyon lehangoló képet kapunk. Ezek monopolhelyzetű cégek, akár gázszolgáltató, akár áramszolgáltató cégekről beszélünk, akár erőművekről beszélünk. Kimutatható, a közgazdaságtudományban már első évben megtanítják, hogy az állami monopólium jobb, mint a magánmonopólium, és a fogyasztók szempontjából, a kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar családok szempontjából sokkal reményteljesebb, és több, jobb szolgáltatásokkal, alacsonyabb árakkal kecsegtet. Ehelyett az történt, hogy eladtá k a magyar állam tulajdonából nyugati cégek tulajdonába, és ráadásul amit még stratégiai szempontból, az ország szuverenitása szempontjából fontos megjegyezni, nagyon sok esetben állami tulajdonba, külföldi állam tulajdonában lévő cégeknek adták el.