Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
961 bérkiáramlás korlátozott, akkor az álla mi bevétel úgyis csökkenni fog. A kis- és középvállalkozások fizetési forgalmát nem csupán a harmincnapos határidővel és hatékony szankciókkal kell kezelni - mások is elmondták már, hogy nemcsak a szankciók a megoldások, éppen Kóka képviselőtársam is , ha nem megfelelő források biztosításával, a bankrendszer hitelezési hajlandósága hiányában akár új állami bank alapításával is, mert azért lássuk be, hogy ilyen közösségi tulajdonú bankok a fejlett országokban mindenhol megtalálhatók. A kereskedelmi bankok hi telezésének ösztönzése, a visszaélő magatartás kedvezményekkel történő tompítása, a kamattámogatás mind oda vezet, hogy a fiskális ágon megtakarított összegek monetáris ágon a bankrendszerhez kerülnek átcsoportosításra. Ha a bankokat támogatjuk, akkor maga san tartják a kamat- és jutalékkondíciókat, hiszen az ügyfél helyett a költségvetés kifizeti a többletigényüket. Ezzel pedig egy extraprofithoz jutási lehetőség van, és ez burkoltan állami segédlettel zajlana. Magyarországon különben is úgy festenek a műkö dés jellemzői, hogy óriási méretű a kamat- és jutalékbevétel, kamatmentes pénzként fungál számukra a folyószámlaállomány, szerény mértékű a vállalkozók hitelezése - azt látjuk, hogy fogyasztáshoz szinte könnyebb hitelhez jutni, ami megint egy érdekes inve rz helyzet , nagy a spekulatív aktivitásuk, például az MNBnél, a Nemzeti Banknál nagy a reálkamat, ezért ott parkolhat a pénzük; a külföldről bevont forrás drága - ez pedig az anyabankok haszna, ami megint csak minket szegényít ; az államkötvényekkel sz eptemberben leálltak, helyette MNBkötvényt vettek, ahol pedig nőtt az alapkamat - érthető ; a tartalékráta csökkentésével megint újabb mintegy 400 milliárd forint vált elhelyezhetővé, amikor 5 százalékról 2 százalékra csökkent. A következő téma az euróva l kapcsolatos kérdés. Az euró bevezetése véleményem szerint - lehet, hogy most nagyon szentségtörő leszek - mintha valami más folyamathoz tartozna, mintha egy más folyamathoz illeszkednék, nem is az euró bevezetéséhez. Valami olyasmihez, hogy elvenni az it thon meglevő pénzt, és ezt még pozitív jelenségnek is feltüntetni. Mintha beleilleszkednék abba a sorba, hogy előbb a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé tették a liberalizmus nagyobb dicsőségére, s ezzel gyakorlatilag döntésképtelen helyzetbe került az - a kár nyereséges, akár veszteséges annak a működése , aki oda teszi a pénzét. Aztán volt az egészségügyi privatizációs kísérlet, ami megint egy óriási kasszához való hozzáférést jelentett volna. Az euró bevezetésével kapcsolatban pedig nagyon keményen felme rül az a kérdés, hogy ha igen kedvezőtlen árfolyamon megtörténik egy ilyen jellegű átállás, az bizony egyértelműen vagyonvesztést hozhat, ahogy banki nyelven szokták mondani, akkor realizálódik igazán a veszteség. Nem veszi számításba ez az elképzelés az o rszágból való óriási haszon és kamatösszegek kiszivattyúzását; azt, hogy a külső tőke bevonása nem feltétlenül üdvözít, ha járadékkal megfejelve távozik; hogy a hitel nemcsak az államot terheli adósság formájában, hanem a vállalkozásokra és a lakosságra is - mindannyian ismerjük a devizahitel problémáját - szétterjed. A profit viselkedése is valami egészen furcsa hozzáállásunk következtében alakult így. Például a villamosenergiaiparágban a tulajdont szerzett külföldiek 8,5 százalékos tőkearányos éves kamat ot tudtak garantáltatni maguknak - otthon ennek még a felét sem érték volna el , s mégiscsak úgy látjuk, hogy a vállalatfejlesztéseket nem teljesítették. Ezt a folyamatot is nyilván csökkenteni kell. A privatizációról ma már nagyon sok szó esett. Baráth E tele és Katona Béla is említette, hogy mit jelenthet ez a 2500 milliárd forint vagyoneladás, honnan kerül ez elő. Vízközművek? Állami földalap bevonása? Az ott levő ingatlanok eladása? Nagyon kérdéses, hogy a privatizáció során ekkora összeget elő lehete teremteni más módon, mint úgy, ami a társadalomban hihetetlen feszültséget kelt, például ha a belvárosi középületek, minisztériumok épületeinek az eladása is bekerülne ebbe a folyamatba. Régebben én is azt hittem, hogy a vagyoneladás csökkenti az adósságun kat, de ez a tapasztalatok szerint valahogy nem teljesen igaz, egyrészt azért, mert az új tulajdonosok kivonják a jövedelmüket az országból; az adósságunk kamatának a változása pedig nem tőlünk függ, általában külső hatásra növekszik; az ellenérték kamatsz ámlán keresztül távozik az országból, bevételkiesést is okoz, és általában alulértékelten kell eladni - ma már erre is többen rámutattak , azért is, mert a
