Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
940 felhatalmazást. Az állam tehát egyaránt biztosítja a k özösségi összetartozás és a folytonos létszámbeli megújulás lehetőségét. Az életerő megújításához pedig erőforrásokra, azaz szolgáltatásokra van szükség. Az állam által nyújtott közszolgáltatások nemcsak az egyén boldogulását, hanem a társadalom egészének gyarapodását segítik elő. A közszolgáltatások megléte alapfeltétele tehát a társadalmi újratermelésnek, az egyéni, közösségi, társadalmi és nemzeti megújulásnak. Amikor tehát közszolgáltatásokról beszélünk, akkor alapvetően erőforrásgyarapító rendszerekrő l szólunk. A közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése és folyamatos biztosítása az állam kötelezettsége. Ezt a feladatát elvégezheti közvetlenül, elláthatja az önkormányzatok és a nem haszonelvű társadalmi szervezetek által, és részben rábízhatj a azokat a piaci szereplőkre. Viszont mindhárom formára érvényes, hogy a szolgáltatásnyújtás feltételeit törvényeknek kell meghatározni. A közszolgáltatások mindenki által való elérhetősége, azok minősége egyaránt érintik az igazságosság, az életminőség és a versenyképesség kérdéskörét. Tehát akkor, amikor górcső alá vesszük a közszolgáltatások hazai állapotát, meg kell vizsgálnunk, függetlenül attól, hogy az ország melyik táján és mekkora településén élünk, elérhetőke azok mindannyiunk számára. Az igazság osság szempontjainak csakis az a válasz felel meg, hogy igen. A szolgáltatás színvonala pedig az életminőségünket befolyásolja, az életünk minősége viszont a teljesítőképességünket, amely közösségi szintű versenyképességünk eredője. Tisztelt Országgyűlés! Hogyan is állunk tehát az állam által nyújtandó közszolgáltatásokkal? Úgy tűnik, hogy vesztésre. Két évtizeddel ezelőtt abban a hiszemben kezdtünk neki az államszocialista rendszer lebontásának, hogy szociális piacgazdaságot építünk. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt másfél évtizedben a domináns tőkeérdek maga alá gyűrte az igazságosság és a szolidaritás értékeit. A neoliberális társadalompolitika az állam tudatos meggyengítésére törekszik, ezért a közszolgáltatások többségét a tőke kez ébe adja. Így történt ez az energiaellátás területén, és erre törekszik a tömegközlekedés, az ivóvízellátás, az egészségügy és a felsőoktatás tervezett privatizálásával. A tőkeérdek viszont nem törődik az igazságosság, az elérhetőség és a minőség kérdéskör ével, csak a haszon maximalizálása foglalkoztathatja. A privatizáció idején elfogadott, közszolgáltatásokat szabályozó törvények pedig a lakosság kiszolgáltatottságának mérséklése helyett a tőke természetellenes profitéhségének kielégítését szolgálták és s zolgálják mind a mai napig. Jó, ha tudjuk, a természetes monopólium helyzetében lévő privatizált közszolgáltatók profitkivonásai jelentős mértékben terhelik az ország nemzetközi fizetési mérlegét. Személyes tapasztalataink és a napi híradások jól mutatják ennek eredményét. Bezárt ügyfélszolgálatok, amelyeket a vállalatnak nem ért meg fenntartani; egyre több helyen kell várakozni, egyre megalázóbb módon. Miközben tetőfokára hág a reformkormányzás, egyre hosszabb sorokban toporog a megalázott társadalom. A vi déken élőknek ahhoz, hogy sorban állhassanak, még utazniuk is kell, saját idejük és zsebük terhére. Keserű szájízzel állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat elhagyta szolgálati helyét, megfeledkezett a közjó védelméről. Ez a kormány a társadalom érdekeivel sz emben a magántőke érdekeit szolgálja, a közösségi hasznot privatizálja, a költségeket pedig társadalmasítja. És a szabad demokraták a felelőtlen kormányzati munka következtében fellépő államadósság mértékét most újabb 2500 milliárdnyi nemzeti vagyon dobra verésével kívánják csökkenteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam a kötelező közszolgáltatások egy részének ellátását az önkormányzatok kötelezettségébe utalta. A települések feladata a lakosság kommunális és humán szolgáltatásokkal való legalább alapfok ú ellátása. A feladatok ellátásához szükséges forrásokat az állami költségvetésnek kellene garantálnia. Ezzel szemben évről évre csökken az állami támogatás mértéke. Következményként leromlott állapotú közintézmények, kátyús utak, elhanyagolt közterületek képe tárul elénk.
