Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
923 Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ képviselőcsoportja jelezte, hogy a korábbi bejelentéssel ellentétben mégis kíván vezérszónokot állítani, í gy megadom a szót Kóka János képviselő úrnak, SZDSZ. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm, hogy előterjesztői pozícióm mellett frakcióvezetőként is szólhatok, és képviselhetem az SZDSZ állás pontját. Kihasználnám ezt a rendelkezésre álló időt arra, hogy kicsit arról beszéljek, hogy a parlament, a parlamenti pártok felelőssége ebben a helyzetben mit is diktálna. Elöljáróban annyit szerettem volna megjegyezni, hogy őszintén tudom remélni, hogy e zt a mai parlamenti diskurzust nem követték, vagy ha követték, akkor nem vették maradéktalanul komolyan azok a nemzetközi elemzők, pénzpiaci szakértők, akik a parlament munkájából próbálnak következtetéseket levonni arra, hogy Magyarország milyen irányba f og menni. Ugyanis, ha az itt elhangzott mondatokból próbálnánk következtetni a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt viselkedésére a közeli jövőben, akkor az a szomorú kép tárul elénk, hogy ez a két nagy párt, a Fidesz és az MSZP egyfajta halálos ölelésbe összekapaszkodva rántja mélybe Magyarországot, esetünkben éppen a Reformszövetség javaslatainak elutasításával. Nagyon sok hozzászólásban kitértek a képviselők arra, hogy az SZDSZnek és személyesen nekem is van felelősségem, amely felelősség az elmúlt né hány év kormányzati cselekedeteiben mutatkozott meg. Szeretném világossá tenni ezzel és az SZDSZ által benyújtott reformszövetségi programmal kapcsolatban az SZDSZfrakció álláspontját. Egyrészt az SZDSZnek valóban van felelőssége. A felelősségünk leginká bb abban áll, hogy sokkal erőteljesebben, sokkal határozottabban kellett volna képviselnünk azt a reformprogramot a kormányzás 2002től 2008 elejéig tartó időszaka alatt, amely meggátolhatta volna azt, hogy az ország idáig jusson. Sokkal hatékonyabban kell ett volna küzdenünk az MSZP félelmei és a Fidesz mindent elutasító, reformellenes magatartása ellen, nem lett volna szabad hagynunk, hogy a szocialista többségű koalíció folyamatosan elszabotálja, megakadályozza azokat a reformokat, amelyekkel rendbe tehet tük volna az oktatást, az egészségügyet, a vasutat, az állam rendszerét. Ugyanígy sokkal határozottabban kellett volna küzdenünk azok ellen a kísérletek ellen, amelyekkel a Fidesz igyekezett lehetetlenné tenni minden egyes reformot. Tisztelt Képviselőtársa im! Ma már, ugye, egyetértünk abban, hogy tavaly tavasszal nem lett volna érdemes a 300 forintot elutasítanunk, most, hogy tudjuk, hogy ezért cserébe megkaptuk a 300 forintos vagy 300 forint feletti eurót? Az SZDSZnek tehát megvan a saját felelőssége, nek em is megvan a saját felelősségem. Sokkal hangosabban kellett volna kiabálnom, amikor azt látom, hogy az általunk előterjesztett vasúti reformot a Fidesz és az MSZP képviselői egymásnak vezényelve, hogy hogyan kell szavazni, próbálják meg ellehetetleníteni . (12.00) Ugyanez történt az energetikai reformnál, és ugyanez történt minden egyes javaslatnál, amit az SZDSZ a parlament asztalára hozott. Az elmúlt néhány év az SZDSZ által javasolt reformprogramok kudarcainak sorozata volt. Ezeknek a kudarcoknak az oka , hogy van Magyarországon két nagy párt, amely a Reformszövetség programjának elutasítása kapcsán minden korábbinál nyilvánvalóbban megmutatta, hogy milyen mértékben görcsösen és nagyon belül utasít el mindenféle, az ország megújítását, a nagy rendszereink megújítását célzó reformjavaslatot. Szeretném azt is megindokolni röviden, hogy miért a Reformszövetség javaslatait nyújtottuk be. Látjuk azt, hogy az SZDSZ javaslatai koalíción belül a koalíciós szerződés részletezését, a reformok elindítását célozták. 2 007. június végén aláírtunk egy dokumentumot a szocialistákkal, amely több mint nyolcvan pontban szedte össze a teendőket. Volt benne adóreform, volt benne rászorultságalapú szociálpolitika, volt benne nyugdíjreform elkezdése, volt benne ingatlanadó beveze tése, és volt benne nagyon sok olyan államigazgatást korszerűsítő, bürokráciacsökkentő eljárás, amelyből semmi
