Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZANYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
913 professzor szavaival élve “az természetesen helyeselhető, ho gy a rossz hatékonyságú állami kiadásokat meg kell szüntetni, másokat pedig azért kell visszafogni, mert a magyar gazdaság jelenlegi jövedelemtermelő képessége nem tudja az adott terheket tovább vállalni. Az első csoportba sorolható a közigazgatás túlméret ezettsége és gyenge hatékonysága, beleértve a jelenlegi önkormányzati rendszert, míg a másikba az új EUtagállamokhoz képest a szociális jellegű kiadásoknak a költségvetésünkben és a GDPnkben kiugróan magas aránya. Egyszóval, a takarékosság és hatékonyság most sokkal többet kell mondjon nekünk, mint az, hogy sokkterápia.” És itt jutok a harmadik egyensúlyi tényezőhöz, ez pedig a kockázatok világa, amelyről frakciótársaim jóval kiterjedtebben is fognak szólni. Itt tehát mérlegelnünk kell, milyen következmén yekkel jár, ha állástalanná tett tömegeket tolunk ki a szűkös munkaerőpiacra. Folyamatosan számolnunk kell az egyre borúsabb recessziós kilátásokkal is. Fel kell tegyük a kérdést, hogy értelmes dologe egy lendülettel az amúgy is nyomott piacokra dobni az állami vagyon még meglévő részét. Milyen értékekkel is számoljunk egy értékalapú ingatlanadónál? Más számok adódnak békeidőben, és mások válság idején. Ezért 2009ben alighanem időszerűtlen lenne ebbe az irányba fordulnunk, habár az sem jó, ha ezt a lehető séget szem elől tévesztenénk. Ugyanez vonatkozik az iparűzési adóra, amelynek megszüntetése régi vágyunk, de az ellentétes lábát az istennek sem találjuk. E ponton annak is örülnénk, ha maga a Reformszövetség háttere, azaz a munkáltatók tudnának ilyesmit m utatni a saját vállalásaik szintjén. Az államigazgatási területen javasolt 100 milliárdos csökkentések alighanem elnagyoltak, habár ezen költségek hatékonyságát valóban vizsgálni kell. A MÁVnál javasolt több tízmilliárdos visszametszéseket most nem tárgya lnám, erre egy másik vitanap inkább alkalmas lenne. A nyugdíjkorhatár azonnali megemelésének szándéka viszont elhomályosítja azt a gondunkat, hogy még a mai határokhoz képest is átlagosan és ténylegesen 34 évvel korábban megyünk nyugdíjba. Az is tény, hog y ma bizonyosan nincs annyi rokkant ember ebben az országban, mint ahányan erre a pillérre támaszkodnak, de ha a ténylegesen rokkantak viszont megkapnák annak a segítségnek akár csak a felét is, amit ma még az ügyeskedők az orruk elől eloroznak, azzal a tá rsadalom lelkén is máris sokat segítenénk. Egy szó, mint száz, tisztelt Országgyűlés, valóban van esélyünk rövid távon is jelentősen mérsékelni a kiadásainkat, különösebb megrázkódtatások nélkül is. De ezt a megtakarítást a költségvetési hiányplafon megőrz ésén felül azonnal munkahelyek építésére kell fordítanunk, mert a magyar gazdaság egyensúlyához indulásból is 150200 ezer pluszmunkahelyre van szükség. (11.10) Nem utolsósorban azért is szabta át a kormány az EUforrások világát elég gyors módon, sőt e té ren további lépések is szükségesek. Ilyen esély lehet az is, ha az Európai Bizottsággal a kormány gyorsított folyamatban kitárgyalná, hogy a strukturális alapok egy részét munkahelyteremtésre, munkahelyépítésre fordíthassuk. Kedves kormány, ezt tessék szív es lenni feljegyezni, mert ez egy konkrét javaslat. Végezetül engedjenek meg úgynevezett zárómegjegyzéseket. A válságból való kilábalás akarata nemcsak politikai, nemcsak makroszintű, hanem köznapi értelemben is összefogást igényel. Legyen egyébként ez a n ap a szövetkezések, a szövetkezetek reneszánszának a nyitánya is. Együtt kell működnünk a szakmai szervezetekkel, a civil szervezetekkel, a kamarákkal és a szakszervezetekkel is. Szövetségbe hívjuk a parlamenti ellenzéket is, mert nemzeti sorskérdésekben i dehaza nincs és nem is lehet ellenzék. Egyetlen társadalmi réteget sem dobhatunk ki ballasztként, ez az ország sírjon vagy nevessen együtt. Amikor új munkahelyekről beszélünk, ezt elsősorban zöldszemlélettel tegyük. A nagyvilágban mindenütt a megújuló és a lternatív energiák, illetve a környezetiparok meglódításában keresik a megoldások zömét. Az új munkahelyeket egy új nemzetstratégia mentén építsük, ami hangsúlyosabban a vidékre néz, és nemcsak azért, mert ott van a legtöbb zöld, hanem azért is, mert ma ot t van a legtöbb megroggyant életű honfitársunk. Igen, vegyük szaporábbra a lépteinket az
