Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
900 Tisztelt Képviselőtársaim! Több mi nt 180 napja tudjuk, hogy válság van. Több mint öt hónapja volt a nemzeti csúcs, és már két hónap telt el azóta, hogy összeomlott a 14 napig érvényben lévő 2009es költségvetés. Ennyi idő telt el, és a parlament elé még mindig nem került egyetlen olyan pro gram sem, amelynek esélye lenne a válság kezelésére, a Reformszövetség javaslatain kívül. Tegnap például, tisztelt képviselőtársaim, a plenáris ülésen kerek 18 percet dolgoztunk. Ennyi idő telt el az első szavazástól az utolsó szavazásig. Tizennyolc perc. A tegnapi parlamenti ülésnapon 18 percnyi szavazással tisztelegtek a képviselők a világgazdasági válság és Magyarország saját válságának megoldása előtt. Szégyen, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ország, a politikai elit, de legfőképpen a kormány milyen mértékben nem vesz tudomást a válságról és kezelésének szükségességéről. A kormány persze megtette a javaslatát. A szakértők erre azt mondták, az irány néhol jó, a sebesség és a bátorság viszont kevés; összességében valószínűleg inkább a válság mélyítésére , mint kezelésére alkalmas. A legnagyobb ellenzéki párt eközben nem állt elő önálló koncepcióval, ehelyett arról győzködi a társadalmat, hogy egyszerre lehet megőrizni a 13. havi nyugdíjat, csökkenteni az adókat és mérsékelni az élelmiszerek áfáját. Pedig a válságkezelés nem kívánságműsor, főleg nem akkor, amikor mindenki tudja, hogy nincs miből adni. Annyira nincs, hogy inkább az a kérdés, kitől, mitől vesznek el. Azért, hogy ne kerüljünk csődbe, azért, hogy a polgárok ki tudják fizetni a lakáshiteleiket, azért, hogy megmaradjanak a munkahelyek. Ugyanakkor itt van az asztalon egy terv. Egy kiforrott koncepció, amelyet egy független civil szervezet, a Reformszövetség készített. A liberális, verseny alapú piacgazdaság mellett tesz hitet. Nem baloldali, nem jo bboldali; nem szocialista és nem liberális. Egyszerűen Magyarország érdekében készült. A magyar demokrácia történetében ritka pillanat, amikor az Orbán, a Németh- és a Hornkormány volt miniszterei, liberális közgazdászok, az üzleti és tudományos élet tek intélyes képviselői közös hangot találnak, és együtt közös javaslatcsomagot alkotnak. Most mégis ez történt. Azt hiszem, senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezek az emberek rosszat akarnának az országnak. A személyük garancia arra, hogy ez a program segít Magyarország gazdasági bajain. Már két parlamenti párt, az SZDSZ és az MDF véli úgy, hogy hihetünk ennek a koncepciónak; garancia az alkotók személye, hozzáértése és jó szándéka. És az a tény, hogy ugyan nem a politika világából érkezett, de nem is egy, a világtól elrugaszkodott elefántcsonttoronyból. Olyan emberek írták, akik ismerik a gazdaságot és ismerik a politika világát is. A programpontok ismerősek lehetnek, hiszen az elmúlt évben sokszor hallottuk őket, ugyanakkor egy sem valósult meg belőlük. (10.10) Lényegében azt javasolják, hogy a kormány a válság kezelése érdekében vezessen be a közszférában valódi bértömeggazdálkodást, és nominális szinten fagyassza be a béreket és a minimálbért. Módosítsa úgy a költségvetési törvényt, hogy a hiány 3 száz alék alatt maradjon, a GDParányos adósság pedig évente 2 százalékkal csökkenjen. 2013ra mérsékelje az állami újraelosztás arányát 42 százalékra. Jelöljön ki hiteles euróbevezetési dátumot. Tegye hatékonyabbá az európai uniós támogatások rendszerét. A kis- és középvállalkozók érdekében ösztönözze a bankokat rugalmas hitelnyújtásra. A munkahelyek megtartása érdekében három év alatt összesen 10 százalékkal csökkentse a munkáltatói járulékokat. Az adóegyszerűsítés és az adórendszer korszerűsítése érdekében ké t lépésben emelje meg a 18 százalékos sávhatárt, fokozatosan szüntesse meg a felesleges kivételeket, törölje el a vállalatok és a magánszemélyek különadóját, és szüntesse meg a helyi iparűzési adót. Ellentétben némely demagóg javaslatokkal a Reformszövetsé g programja megjelöli a tervezett intézkedések fedezetét, forrásait is. Az állami kiadásokat négy év alatt összesen mintegy 1300 milliárd forinttal csökkentené, ezen belül megjelöli azokat a pontokat, ahonnan pénzt vesz el. A hosszú távú kiadáscsökkentés é rdekében megszüntetné a felesleges állami intézményeket, és szűkítené az állami feladatok körét, csökkentené az önkormányzatok számát és a személyi kiadások
