Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
888 (9.10) Közös felelősségünk az is, hogy kimondjuk, a fasiszta beszéd az fasiszta beszéd, a náci beszéd az náci beszéd. Közös felelősségünk az, hogy keressük a jogi eszkö zöket is, amelyekkel erősebbé tehetjük a demokrácia védelmét mindenféle szélsőség ellen. Képviselő úr is tudja, hogy a kormány ebben elszánt, az elmúlt hat évben számos törvényjavaslatot nyújtott be, melyekkel szeretné megakadályozni a gyűlöletbeszédet, a mások jogait sértő gyűlöletkeltést. Bízom benne és hiszek abban, hogy fogunk találni olyan megoldást, amelyik bírja a parlament többségének támogatását, és az alkotmányosság próbáját is kiállja. Hiszek benne, mert azt remélem, képviselő úrhoz hasonlóan más ok is felismerik, hogy a felelőtlen beszéd, a gyűlöletkeltés, az uszítás nem veszélytelen, hanem éppen ellenkezőleg, mindannyiunk szabadságát veszélyeztető reális és mai veszély. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kö szönöm, államtitkár úr. “A tanárképzés jövője” címmel szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa frakcióvezetőhelyettes asszony, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Öné a szó, képviselő asszony. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszön öm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Látszólag egy keveseket érintő részletkérdésről, valójában azonban az oktatásügy egészét közvetlenül befolyásoló témáról szeretnék szólni. Ezért kértem szót. A tanárképzésről lesz szó. A felsőoktatás átalakítása több po nton is jelentős mértékben érinti a tanárképzést. Ezekben a változásokban komoly kockázatok és komoly lehetőségek vannak. A kockázatok közül mindössze egyet említenék meg: várhatóan jelentősen csökkenni fog az új tanárképzésen keresztülmenő fiatal tanárok szakmai képzettsége. De most nem erről kívánok szólni, hanem sokkal inkább a lehetőségekről. A lehetőségek két területen mutatkoznak. Az egyik terület az, hogy az egyetemeknek végre módjukban áll majd a tanárképzésre jelentkezők kiválasztása, szakmai alkal masságának vizsgálata. Bízzunk benne, hogy az egyetemek ezt meg is fogják tudni oldani. A másik lehetőség a gyakorlati idő jelentős megnövekedése, ezek közül is a féléves önálló szakmai gyakorlat. Ez komoly lehetőség lenne akkor, ha ennek minden előkészüle te már a helyén volna, és a feltételek biztosítottak volnának, hiszen 2011ben a tanárjelölt hallgatók tömege fog már iskolai féléves gyakorlatra menni. A féléves gyakorlat tehát két év múlva elkezdődik, de erről a kérdésről még nagyonnagyon keveset tudun k. 2006ban megjelent az alaprendelet, aztán évekig nem történt semmi. Én magam tavaly januárban írásbeli kérdéssel fordultam a miniszter úrhoz, felsorolva hétnyolc kérdést a féléves gyakorlat szakmai, jogi és pénzügyi szabályozását illetően. A kérdésekre semmitmondó, nehezen minősíthető választ kaptam, de vártam türelemmel, majd ősszel megjelent a Zöld könyv, s a Zöld könyv szerzői is hangsúlyozzák, hogy szükségszerű a féléves szakmai gyakorlat jogi szabályozása. Ez év február elején ismét írásbeli kérdés eket tettem fel a miniszter úrnak, de a válaszokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. Hogy lássák a képviselőtársak és a tisztelt Országgyűlés, miről van szó, néhány témát kiemelek a feltett kérdéseimből és a bizonytalanságból, amelyek kockáztathatják a tanárk épzés sikerét. Először is az a kérdés, hogy mely iskolákban zajlik majd a féléves önálló gyakorlat. Kívánatos volna, hogy ezek ne kiválasztott laboratóriumi helyek legyenek, hanem olyan iskolák, ahol úgymond az élet sűrűjét, a pedagógiai munka valódiságát tanulhatják a hallgatók. Viszont ha ezek az iskolák nem lesznek erre felkészítve, ha úgymond szívességet kell hogy tegyenek a felsőoktatási intézménynek, hogy fél évre odaengedjék heti tíz órában tanítani a tanárjelölteket, akkor ez nem a tanárképzés jól m egalapozott szakmai befejezése lesz, hanem esetleg a munkaerőhiány valamifajta pótlása.
