Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
880 pénz ügyi termékről egyértelmű információt kapjanak az állampolgárok, hogy úgy tudjanak dönteni, hogy tisztában legyenek minden feltétellel. Ebben nem volt vitánk. Én azt gondolom, kezdeményezve, néhány módosító javaslatot is benyújtva képviselőtársaim még inká bb segíthetnek abban, hogy az országgyűlési határozati javaslat elfogadása kapcsán meg tudjuk oldani ezt a ma nagyon fontos társadalmi problémát. Én bízom abban, hogy konszenzus tud kialakulni a szakmai képviseletek együttműködésével. Szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást. És még egyszer: nagyon bízom abban az előterjesztők nevében is, hogy sikerül egy olyan országgyűlési határozati javaslatot elfogadnunk, amely az említetteket figyelembe véve az állampolgárok oldaláról közelíti meg ezt a problémát , és megnyugtató módon tudjuk az eredményességét rövid időn belül lezárni. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek az együttműködést, és bízom benne, hogy a részletes vita során benyújtott módosítóknál további előrelépést tudunk tenni ezen a területen. Kös zönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Az általános vitát lezárom. Részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirendi pontjain k tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kelemen András képviselő úr: “A társadalom válaszai a válságra” címmel. Öné a szó. DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számos civil szervezet, között ük a Nemzeti Fórum, a Magyarországért Egyesület, a polgári körök - és még sokat sorolhatnék , azt érzékeli, hogy társadalmunk egyre jobban tudatában van annak, hogy az előző rendszerből milyen sok terhet hoztunk. Az önkény kialakította az új, teljesen ala ptalanul szocialistának nevezett embertípust, aki tudja, hogy közösségi ügyekben csak hátrány, sőt akár súlyos megtorlás is érheti, s legjobb, ha családja sincs, csak magának és azon belül is csak a pillanatnak él. Erre a terhes örökségre nem adott választ a változás. A leglényegesebb kérdésekben a kerekasztal a rendszerváltozás kezdetén állást sem foglalt, nem beszéltek ott a közösségi kultúra védelméről, ami megóvhatná lelki egészségünket, nem volt szó évtizedes népesedési szakadékunk kezeléséről, a kiala kítandó új gazdasági rend kapcsolatáról a magyar társadalommal, csupán jogi megoldások születtek a politikai birkózóporond számára, és egy olyan, ideiglenesnek nevezett alkotmány, amit azóta is véglegesnek tekint a hatalom. Ekkor kezdődött meg az emberek e lidegenítése a jogállamtól azzal, hogy a jog szembekerült a mindenkiben ott szunnyadó igazságérzettel. Nem történt meg a múlt pártállami rendszertől való következetes jogi, politikai és erkölcsi elhatárolódás. Márai szavaival élve azt is mondhatnánk: a kon cot féltők irányítják az eseményeket. Így végül a társadalomnak annyi védelme sem maradt, mint a szomszédos országokban, ahol a megújított országvezetések legalább fékezték a külső, nyers erő rászabadulását a belső társadalomra. Ebben a folyamatban a legro mbolóbb szerepe a legcinikusabb módon a Gyurcsánykormánynak van. Ezzel viszont elérte azt, hogy kinyílt az emberek szeme. Az őszödi beszéd ismertté válása óta minden manipuláció, vádaskodás, társadalmi csoportok egymásnak ugratása és megfélemlítése ellené re élénkül a civil szervezetek tevékenysége. Ez néha ellentmondásos folyamat a sokfejű társadalom megoszthatósága miatt.
