Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - FILLÓ PÁL (MSZP):
866 Összefoglalásul még annyit tehát - le is telt az időm , hogy egy jó szándékú, pozitív kezdeményezés van előttünk, amelynek nagyon sok elemét tudjuk támogatni, azonban fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy a szakképzési tá mogatás alapvető rendszerproblémáit ez a javaslat nem kezeli, pedig szükség lenne ezek minél gyorsabb kezelésére. Köszönöm a figyelmet. (18.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Mielőtt a helyben jelentkezett képviselőkkel folytatnánk, két percre Kuzma Lászlónak adom meg a szót. KUZMA LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzés tekintetében általában csekély véleménykülönbségünk van Velkey Gábor úrral, de ezúttal hadd utaljak arra, hogy ha az eredeti hatályos jogszabály 30. §át, a most kezünkbe vett módosító javaslat 14. §át, illetve a hozzá kapcsolódó indoklást együtt olvassuk el, akkor arról van szó, hogy a fordulópont a 2007. szeptember 1je előtt alakult tiszkek tekintetében és a 2007. szeptember 1je után alakult tiszkek tekintetében tesz lényeg i különbséget, és jelentős előnyhöz juttatja a 16 darab, 2007. szeptember 1je előtt alakult tiszket. Ezt kifogásoltam, és azt kértem képviselőtársaimtól, hogy ezt hozzuk közös nevezőre. Felőlem ez lehet akár úgy is, hogy az újonnan alakult tiszkeket is ki vesszük a fenntartói hatáskörből, és közvetlen szerződhetnek a vállalatokkal, de közös nevezőre kellene hozni a kettőt, mert ha így marad, akkor különbség van a kettő között. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Filló Pál a következő felszólaló. FILLÓ P ÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Erről a törvényről vagy legalábbis ennek jó részéről már igen komoly szakmai vita folyt a parlamentben az elmúlt év őszén. Én most csak néhány olyan elemével szeretnék foglalkozni, ami a vi tában ugyan szóba került, de talán nem olyan fajsúlyosan, ahogy véleményem szerint beszélnünk kellene róla. Először is általánosságban hadd mondjak annyit igen tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ettől a módosító javaslattól ne várják azt, hogy a rendszervá ltás óta gyakorlatilag folyamatosan súlyos gondokkal küszködő szakképzést olyan szinten meg tudja reformálni, hogy minden olyan problémát, ami itt szóba került, meg tudjunk oldani, hiszen az alapprobléma - azt hiszem, ebben talán egyetérthetünk - valahol o tt van, hogy Magyarországon sajnálatos módon a szakmunka, a kétkezi munka becsülete az elmúlt évtizedek során szinte szertefoszlott. Ha elmegyünk egy családhoz és megkérdezzük, hogy mit szeretnének a gyerekkel kezdeni, akkor a legritkább esetben találkozun k azzal a válasszal, hogy jó szakmunkást szeretnék a gyerekemből nevelni. Vannak persze tradíciók, vannak olyan családok, ahol ez még előfordul, de nagy átlagban mindenki egyetemi vagy főiskolai végzettséghez szeretné a gyereket juttatni, mert még mindig é l a köztudatban, a családok és az emberek fejében az a fajta mítosz - ami napjainkra szintén megszűnt, és a gazdasági világválság csak ráerősített erre , még mindig nagyon sokan azt hiszik, ha a gyerek elvégzi az egyetemet vagy a főiskolát, akkor biztosan vezető állásba kerül, és sokkal, de sokkal többet fog keresni, mintha szakmunkásként dolgozna. Ez igaz volt a rendszerváltást követő első évtizedben, nagyon sok tehetséges fiatalember került nagyon jó állásokba multinacionális meg nem multinacionális cége knél, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek az emberek még a mai napig is fiatalok, és döntő többségük még mindig ott van ezekben az állásokban, és a most végző fiatalok számára ez a fajta hihetetlen alternatíva nem igazán jelentkezik. Persze, jobban el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon, mint azok, akiknek csak