Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
863 javaslatokat, amelyek majd benyújtásra kerülnek; és nagyon szívesen támogatnám magát a törvényt, hiszen a szakképzés elkötelezett híve vagyok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : És végül szintén írásban jelentkezett Velkey Gábor képviselő úr. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy egy alapvetően pozitív, jó szándékú, előremutató kezdemény ezés fogalmazódik meg, olyan javaslatelemekkel, amelyek szándéka egyértelműen a pontosítás, a javítás. Ennyiben tehát a javaslat egyértelműen támogatható. A hozzászólásom elején szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a legnagyobb problémám a javaslattal az, hogy azokra az egyértelműen a rendszerben benne lévő generális alapvető problémákra, amelyek nap mint nap feszítik a rendszert, ez a javaslat, ez a módosítás nem ad választ, pedig ezek itt vannak előttünk, és ezek azonnali módosítást igényelnének, azonnali változtatásokat igényelnének. Kimondottan örülök annak, amit itt kifogásoltak a képviselőtársaim, hogy kimaradt a javaslatból, az előttem szólóhoz csatlakoznék, a közúti közlekedési szervezetekkel kötött megállapodás. Teljesen egyértelműen azt gondoltuk k orábban, és azt gondolom ma is, hogy az a javaslat, ami a kormány által beterjesztett tervezetben benne volt, olyan precedenst teremtene, ami vállalhatatlan. Olyan különbséget fogalmazna meg gazdasági szereplők között a szakképzési hozzájárulás ügyében, am ely nem vállalható, nem támogatható, ezért kimondottan pozitívnak tartjuk, hogy ez a javaslatelem kikerült. Néhány konkrét ügyre szeretnék hivatkozni a javaslatban. Egyrészről teljesen egyetértünk azzal a szabályozási iránnyal, amelyik a hozzájárulási fize tési kötelezettséggel terhelt gazdasági társaságok ügyében a tiszkek, gazdasági társasági formában működő tiszkek körét kiveszi a fizetési kötelezettek köréből. Ez egy helyes kezdeményezés. A korábbi javaslatnak ez egy hibája volt, ezt meg kellett tenni. A zzal is egyetértünk, hogy az egészségügyi ágazathoz hasonlóan szabályozza a hozzájárulási fizetési kötelezettség ügyét a javaslat. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen pozitív irány, tehát támogatható. A javaslat - a normaszöveg haladási irányához kötődve sz eretnék lépni tovább - engedményt tesz a tekintetben, hogy a fejlesztési támogatás ügyében, amit a fenntartó fogadhat, adminisztratív költségeket 3 százalékban elszámolhat. Ezt indokolatlannak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy a bürokratikus elemek erősítését n em kellene támogatni, hanem inkább gyengíteni kellene. Ezeket az adminisztratív terheket a korábbi rendszerben is megoldották az intézmények, megoldották a szakképző intézmények, amelyek fogadták ezt a támogatást. A fenntartó ilyen költségeinek elismerése a szakképzéstől veszi el a forrásokat, ezt tehát nem tartjuk indokoltnak. A jogszabály lehetőséget teremt most is működési típusú költségek elismerésére, benne kellene maradni abban a keretben, amely erre szolgál, vagyis ezt az elemet helytelenítjük. A fej lesztési megállapodásra vonatkozó pontosítások helyesek. Ugyanakkor azzal, hogy a fenntartó fogadja a fejlesztési támogatást, egy újabb bürokratikus elemként megjelenik a felhasználói megállapodás szabályozása. Míg korábban tehát a közvetlen fejlesztésitám ogatásfogadás esetén ennek egyik eleme volt meg, most kettő elem lépett be, megduplázódott a megállapodásmegkötési kényszer. Úgy gondoljuk, hogy ez megint a bürokratikus elemeket erősíti. Az önkormányzati fenntartású intézmények esetén felvetett rendeleti alapú szabályozás egy jó irány, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ennek a szabályozásnak az egyik problémája a rugalmatlanság. A fenntartóhoz átkerülése a fejlesztési támogatás fogadásának egyrészt azt a célt szolgálta, hogy az egyenlőtlenségeket kiszűrjük a rendszerből, ami nem megy másként, csak ha a fenntartó valamilyen elv szerint, valami szakmai szempont szerint újraosztja a fejlesztési támogatásokat, és a saját fejlesztési prioritásait érvényesíti, különben nincs értelme ennek a rendszernek.
