Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZÉP BÉLA (MSZP):
776 Nehéz szavak ezek, de úgy go ndolom, hogy viszonylag könnyű lesz bizonyítani, hogy ez a körülmény létezik, fennáll, hiszen nem kell mást tenni, mint a módosító javaslat egyébként is pontatlan... - nem akarok részletesen hivatkozni, Rubovszky képviselőtársam ma már elismerte, hogy volt olyan javaslat, ahol megismétlődött szó szerint vagy tartalmilag ugyanaz a szöveg más szakaszban. Ebben a javaslatban is fordul ilyen elő, hogy a javaslat szerinti 271. § (4) bekezdése gyakorlatilag tartalmilag ugyanaz, mint a 274. § (2) bekezdése. De enn él sokkal nagyobb baj van ezzel a javaslattal. Úgy gondolom, hogy a munka törvénykönyvében rögzített foglalkoztatási garanciák nemcsak azért, mert szintén több európai szerződéses kötelezettségünkön alapulnak, hanem azért is, mert szervesen beépültek jogre ndünkbe, a mindennapjainkba, olyan követelményeket fogalmaznak, amelyeket még ha elfogadnánk is, hogy egy ilyen speciális szabályozás létrejöjjön, azért alapgaranciaként, minimumként figyelembe kell venni. Ennek következtében érdekes szituáció jönne létre ennek a javaslatnak az elfogadásánál, amikor is a munka törvénykönyve egyértelműen kimondja, hogy semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik. És akkor mire gondolok? Arra gondolok, hogy ez a javas lat szerinti jogviszony csak bizonyos kivételezett helyzetekben, például amikor kizárólagosságot kötne ki a munkáltató, például amikor még 18 évet el nem ért fiatalkorúval kötne magánmunkaszerződést a munkáltató, ebben az esetkörben írná elő az írásbelisé get; ebből következik, hogy egyéb esetben nem. És ha nincs írásbeli munkaszerződés, ami egyébként a munka törvénykönyvében a munkajogi ellenőrzésnek az alapja, akkor hogyan lehet levezetni bármilyen jogot, bármilyen munkavállalói jogot ebből a jogszabálybó l? Attól tartok, hogy semmilyen módon. A sajátosság több kérdésben is megtalálható. Utalnék itt például a javaslat szerinti 275. § (2) bekezdésre, ami gyakorlatilag azt hozza létre, és tökéletesíti a cselédsors állapotát, ami gyakorlatilag koszt és kvártél y fejében a fizetségtől való eltekintést teszi lehetővé, hiszen azt mondja, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére lakást, esetleg étkezést vagy más ellátást - például munkaruha - biztosít, ezt a munkabér megállapításánál figyelembe lehet venn i. Úgy gondolom, hogy ezt a sorsot nem kívánhatjuk a XXI. században senki számára. De sajátos, hogy miközben azt mondja a javaslat, hogy a munkáltató köteles a munkaviszony tartamára a munkavállaló után fizetendő betegség- és nyugdíjbiztosítást, adót, ille téket befizetni, ezt hogyan teljesíti, ha a kötelező írásbeliség elmarad. Honnan lehet tudni, hogy egyáltalán mekkora jövedelem után, mekkora munkajövedelem vagy étkezésben, szállásban megnyilvánuló kvázi jövedelem után kell megfizesse ezeket a közterheket ? De nagyon sajátos, méltánytalan, elfogadhatatlan rendelkezés lenne a 277. § (1) bekezdés második mondatában is, amely azt mondja, hogy a munkavállaló felel a munkáltatónak utasításai megszegésével, egyébként szándékosan vagy feltűnő gondatlansággal okozo tt kárért annak teljes terjedelmében. Ez jelentős mértékben kibővíti a jelenlegi munka törvénykönyve azon szabályozását, amely csak szándékos károkozás esetén írja elő a teljes kártérítés kötelezettségét. Egyébként az is egy érdekes dolog, hogy mivel maga a jogviszony sajátossága, miszerint a magánmunkaszerződés alapján a munkavállaló arra köti le az idejét, hogy a munkáltató személye körül, hozzátartozói körül, háztartásában, kertjében, műhelyében vagy vállalkozásában végzi a munkát, ki gyakorolja egyálta lán a munkáltatói jogokat. Ki jogosult utasítást adni? A munkáltató, a hozzátartozója, a háztartásában egyébként foglalkoztatott vagy családtag, vagy a vállalkozásában ilyen jogokat egyébként gyakorló? Hiszen akkor könnyen lehet, hogy ellentmondásos utasít ásokat kap, amiket nyilvánvalóan nem tud teljesíteni, és ez esetben teljes kártérítési felelőssége van? De csak azt nézzük, egyébként kimondja, hogy akár gondatlanul vagy bármilyen módon okozott kár esetében háromhavi tételnek megfelelő bér erejéig tartozi k felelősséggel. (17.20)
