Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
695 nem pótolja egy miniszter, és nem pótolja az sem, hogy van egy ne m állandó bizottsága a parlamentnek. Mert hiszen hosszú távú oktatáspolitikát, annak tartalmi, szerkezeti és megvalósulási formáit nem lehet Akadémia nélkül jól előkészíteni, és itt a részvétel nem esetleges kell hogy legyen, hanem kötelező. A minden évi k öltségvetési és adótörvényeknek az előkészítése, amely meghatározza a kutatásfejlesztésre fordítható összeg nagyságrendjét is, nem pótolható akkor, ha nincs ez jól körülhatárolva ebben a törvényben. Magam úgy gondolom, hogy nagy előrelépés, hogy végre egy köztestület szerepét törvény tisztázza, és nem megsemmisíti mint más hivatásrendi köztestületeknél ez megtörtént, és magát a törvényt előrelépésnek tartjuk. Hogy kitarte 15 évig, azt nagyon nehéz megmondani ebben a nagyon változó világban, de egészen biz tos, hogy most jó segítséget ad a tudóstábornak, amely azért tízezres nagyságrendű, hogy önmagát jól szervezze, segítse az előrelépést. A magunk részéről támogatjuk a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! (Dr. Pálinkás József felé:) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvény alapos megfontolás eredménye. Többen részt vettek közvetlenül a tárgyalásá ban, megvitatásában. Értékes anyag, ajánlom mindazoknak, akik az elkövetkező esztendők során az Akadémiát vezetik és arról gondolkodnak, hogy ez az anyag mintegy házi feladatképpen legyen előttünk. Amit én most hozzátennék, tisztelt Országgyűlés, azoknak a kérdéseknek az ébren tartása, amelyek az akadémiai jelleget kidomborítják, és annak a feladatnak a végzését segítik elő, ami tényleg az Akadémia dolga és csak onnan jöhet; ha onnan nem jön, akkor nem történik meg. (10.20) Hiszen a világ olyan, hogy lehet valakit, valamit, valamilyen intézményt helyettesíteni, helyette valamit elvégezni vagy összefogva másokkal, azonban vannak egészen egyedi jelenségek, institúciók, rendszerek. A Magyar Tudományos Akadémia így lett elképzelve, és történelme során többnyire így működött. Mégis fölvetődik az a kérdés, én fölvetem, engedtessék meg, hogy a jelenben és a jövőben mit is szeretnénk látni, elvárni a Magyar Tudományos Akadémiától. Talán ennyire leegyszerűsítem a kérdést: a Magyar Tudományos Akadémia csinálja a dolgok at, vagy pedig másokat ösztönözzön, hogy tegyék azt, amiben a legjobbak? Én ismerem nehány más országnak ezt az intézményrendszerét, sokáig éltem az Amerikai Egyesült Államokban. Ott a kérdés úgy tevődött fel ismételten, vagy nem is tevődött föl, de úgy tö rténik, hogy mi is az akadémia: a facilitator or the doer. Tehát amelyik bátorítja, elősegíti, hozzásegíti az akadémiai jellegű intézményeket, vagy pedig mondhatnánk úgy, hogy a tudás megteremtését és annak az alkalmazását, vagy pedig maga teszi ezeket. Mi ndegyikre van példa szerte a világon a történelem során. Jelenleg számunkra Magyarországon, amikor a Magyar Országgyűlés mintegy leltárt készít és mintegy előrenéz, azt hiszem, igen jó lesz, hasznos lesz, ha körülnézünk a világban. Jól szerepeltünk ezeken a vizsgákon évtizedek, évszázadok óta. Mégis megvan a kísértés arra, hogy túladminisztrálás következtében az ösztönző, a bátorító, az inspiráló szerep háttérbe szorul azért, mert az Akadémia intézményei elvégezni kívánják azt, amit más intézmények jobban t esznek, kutatóintézetek. És hogy aztán a kutatóintézetek hogy kapcsolódnak az Akadémiához, különösképpen az egyetemek? Magyarországon néha az az érzésem, hogy nem figyelünk oda eleget a világnak azokra az országaira, akadémiáira, ahol egyetemek a kutatások , a tudás megteremtésének a helyei. Tehát összegezve rövid fölszólalásomat, ismételten azt tanácsolom, hogy az Akadémia, amelyik támogat, amelyik elismer, amelyik koordinál, amelyik leltárt készít, ezeket a szerepeit úgy lássa meg, úgy vizionálja, hogy köz ben nézzük a világot is. Nincs abban semmi rangon aluli, hogy másokat,
