Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
584 sokat keresnek, a köztisztviselők és a közalkalmazottak életképt elenek lennének a közszférán kívül, a nyugdíjasok meg szórakozásból járnak orvoshoz. Az embereknek ebből a hazugságból, az álszentségből lett elegük, és jóérzéssel a társadalmi összetartozásra, a szolidaritásra szavaztak. Gondoljuk meg: ha a megemelkedett lakás- vagy autótörlesztőrészleteken túl ma már a tandíjat is fizetni kellene a felsőoktatásban, bírnáe ezt a családok mindegyike? A teljes magyar egészségügyi ellátás pénzügyi fedezete most olyan biztosító kezében lenne, akik már csődbe mentek, vagy épp en csődbe mennek, vagy éppen egy másik állam államosítja őket. Az emberek által befizetett pénzek elolvadtak volna valahol a pénzpiacokon, a betegek pedig itt várnák továbbra is a gyógyulást. Javasolom önöknek, nézzék meg a magánnyugdíjbefizetéseikről szó ló friss kimutatásokat, hogy mi lett a pénzükkel. Meg fognak lepődni. A kormány tavaly az embereket próbálta kicsinyesnek beállítani: nem akarnak vizitdíjat fizetni, nem akarnak tandíjat fizetni. Megpróbálták elhitetni, hogy mindezek csak jelképes dolgok, alapvetően nem érintik igazán érzékenyen sem a családok költségvetését, sem elutasításuk esetén a költségvetéseket vagy az úgynevezett reformokat. Ma ennek az ellenkezőjét halljuk: a nép a felelős a válságért, mert a népszavazáson elutasította ezeket a jel képesnek nevezhető intézkedéseket. Sem az egyik, sem a másik értelmezés nem állja meg a helyét, mert a tandíj és a vizitdíj aligha tekinthető reformnak, egyszerűen egy rossz gazdaságpolitikát felmutató kormány által kivetett új sarc volt. A válság nem a né pszavazás eredménye miatt van. A válság lényegében öthat éve itt van a nyakunkon, már akkor, amikor még szó sem volt az amerikai jelzálogpiac összedőléséről, sem annak következményeiről, de még a tandíj és a vizitdíj bevezetésének szükségességét is bőszen tagadta a miniszterelnök és annak csapata. Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a kormány egyszerűen bosszút áll mai intézkedéseivel. Én nem osztom ezt a véleményt. Azt gondolom, hogy a bénultság mögött annak a felismerése, be nem vallása áll, hogy az á ltaluk reformoknak nevezett intézkedések leszavazása után sejtelme sincs a kormánynak arról, hogy mit kéne tennie. Nincs program, az Országgyűlésben lényegében egy éve szünetel az érdemi törvényhozás, ad hoc intézkedések, rögtönzés, ötletelés folyik, vagy ahogyan Simor András jegybankelnök úr fogalmazott: vergődés. Egyből meg is kapta a jegybankelnök úr, hogy milyen offshore cégei vannak Cipruson. Vagy idézzük Kéri Lászlót, aki a Gyurcsányprogramok felezési idejéről írt, mondván, hogy kezdetben négy hónap , majd két hónap, ma már csak két hét; egy tescós akciós kolbász szavatossági ideje lassan hosszabb, mint egy kormányprogram kitartása. Nagyjából úgy állunk itt most, mint a régi gyakorlott orvosok, háziorvosok állnak, összedugva fejüket a beteg ország föl ött, Bokros Lajos, Békesi László, Gyurcsány Ferenc immár Reformszövetségbe tömörülve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és minden, eddig az ország bajaira - legyen az nátha, epekő vagy influenza - fölírt gyógyszert most egys zerre kívánnak legyömöszölni az ország torkán, hátha történik valami. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes úr, kérem, fejezze be a felszólalását, öt perc áll az ön rendelkezésére. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Kérjük, ne tegyék! Köszönöm a figyelm üket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök As szony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Vannak évfordulók, amikor valóban föl kell eleveníteni, hogy mi történt azóta. Vannak évfordulók, most például egy éve annak a népszavazásnak, amelyről ön beszélt, és kérdés, hogy csak ezt az évford ulót kelle értékelni.
