Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
571 törvényes öröklés rendje, és van a végrendeleti öröklés rendje, és azt, hogy melyik érvényesül, egyedül az ör ökhagyó fogja eldönteni. Ha az örökhagyó nem ért egyet a törvényes öröklés rendjével, úgy gondolja, hogy azoktól a szabályoktól el kell térni, akkor viszonylag igen tág korlátok között végrendelet alkotásával félreteheti a törvényes öröklés szabályait. Az örökhagyó végrendeletével azt juttatja örökséghez, azt részesíti a hagyatékból, akit akar; egyetlenegy korlátozása van: a köteles rész. A köteles rész szabályait nem sértheti meg, mert a köteles részt a jogosultaknak ki kell adni - az egyébként rájuk eső t örvényes örökrész felét , de még itt is adva van a lehetőség - természetesen a törvényi feltételeinek fent kell állnia, hogy ezzel élhessen az örökhagyó , a kitagadás lehetősége. Tehát amikor tulajdonképpen az öröklés rendjében az örökhagyónak szabad kez e van, nem túl sok korlát mellett, tehát nem túlzottan korlátozott módon, szabad keze van a hagyatéka felől szabadon rendelkezni - ha vadidegennek akarja adni, akkor annak adja, ha vele azonos nemű és vele érzelmi közösségben élő személynek akarja adni, ak kor annak adja, ha más élettársa volt, annak adja, ha akarja, jogi személyre hagyja, egyházra hagyhatja, civil szervezetre hagyhatja, arra hagyhatja a vagyonát, akire akarja, a köteles rész tiszteletben tartása mellett , akkor minek a törvényes öröklés sz abályait túlbonyolítani, és bevinni olyan elemeket, amik vitathatóak; akkor, amikor a törvényes öröklés rendje az arra szolgáló rendelkezés, amikor végintézkedésre nem került sor. Mindenből következően úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy a szocialista képvis előtársaimnak az a javaslata, miszerint jelenjen meg egy olyan szabály a törvényben, hogy az örökhagyó bejegyzett élettársa úgy örököl, mint az örökhagyó házastársa, úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat nem támogatható, mi nem fogjuk megszavazni, és kérjük ké pviselőtársainkat, hogy ezt ne támogassák, ne fogadják el. Végezetül még egy módosító javaslat van, amiről néhány szót szeretnék szólni, ez pedig a 874. számú módosító javaslat, amely arra irányul, hogy a hatodik könyv 63. §a maradjon el. Ez a rendelkezés a kormány terve szerint az élettárs használati jogáról szól. Akként szerepel ebben a törvénytervezetben, idézem: “Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és közösen használt szokásos berendezésen és felszerelési tárgyakon holtig tar tó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között a hagyaték megnyíltát megelőző legalább tíz évig fennállott.” Van egy második bekezdése is, de annak nincs olyan jelentősége most a vita szempontjából, hogy annak a szövegét is felidézzem. Tisztelt Képviselőtársaim! Kettős problémát látunk ebben a javaslatban. Az egyik probléma az érveit tekintve ugyanaz, amit az imént elmondottam. Ha az örökhagyó bárkire szabadon végrendelkezhet, így élettársára is, akkor egy ilyen öröklési sza bálynak a törvényes öröklés rendjébe történő beépítése nemcsak felesleges, hanem önmagában is indokolatlan és problémákat okoz. Most arról többirányú kérdés is fölmerül, aztán egy ilyen esetleges rendelkezés gyakorlati alkalmazása során ez már az ezzel a j avaslattal kapcsolatos érvek második csoportjába tartozik. Az egyik azon a tapasztalaton alapul, amit nagyon sok jogász, ügyvéd, így magam is a gyakorlatunk során, megszerezhettünk, nevezetesen, hogy általánosságban az élettársi viszonyt illetően, az élett ársi viszony fennállta, időpontjának kezdete vita esetén bizony igen kétséges és eshetőleges kimenetelű bizonyításoktól függő kérdés. (16.10) Tudjuk, ismerjük jól azokat a típusvitákat, amelyek egy élettársi kapcsolat fennállta vagy fenn nem állta kapcsán jelenleg is jelentkeznek és előadódnak, hiszen vannak olyan jogi problémák már most is, a most hatályos törvényben is - például az élettársi vagyonközösség és az abból eredő viták, ez egy típusos ilyen terület , amikor ezek a kérdések vitássá válnak. Tapa sztalatból tudjuk, számtalanszor találkozunk azzal, hogy egy ilyen perben a másik fél eleve kétségbe vonja az élettársi kapcsolat fennálltát, esetleg elismeri azt, hogy nemi kapcsolat volt, de azt mondja, ez a kapcsolat a vagyonközösségre nem terjed ki. Ta núk garmadát próbálják a felek felvonultatni arra az egyébként nagyon nehezen igazolható kérdésre, hogy az együttlakás alkalmi volt, az együtttartózkodás alkalmi
