Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
549 De sokkal inkább érdekes ennek a bizonyos 30 napos előzetes bejelentésnek a kérdése, különösen azért, mert éppen Salamon képviselőtársunk szokott nagy ívű jogtörténeti előadásokat adni. Itt szeretnék arra hivatkozni, hogy mi is ennek a 30 napnak az eredete. Az imént említett időpontot megelőzően mindenki a saját felekezetének papjánál kötötte meg a házasságot. Elválni pedig a saját felekezet egyházi bíróságánál lehetett. Majd érdekes dolog történt, amikor az állami anyakönyvvezetés bevezetése megtörtént, vagy amikor a jelenleg még hatályos családjogi törvény hatályba lépett, akkor ugyanennek a logikának a mentén az az előírás volt, hogy mindenki a saját lakóhelye szerinti anyakönyvvezetőnél köthetett házasságot, bárhol máshol csak előzetes bejelentés alapján. Majd ezt követően ezt a korlátozást feloldották azzal, hogy bárhol köthető, de 90 nappal, három hónappal előtte be kell jelenteni; majd 1990ben ezt követte egy enyhítés, amikor a három hónapról 30 napra csökkent a bejelentési határidő. Nézzük csak meg: ko rlátozott jogok, korlátozott illetékesség, majd 90 nap vagy három hónap, majd 30 nap. Akkor a következő fázis mi lehet? Csakis a megszüntetés. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Csak arra szeretnék reflektálni, hogy én az 1894. évi XXXI. törvénycikk rendezéséről beszéltem, képviselő asszony. Az az a törvény, amelyik az állami anyakönyvezést általánosította. Tehát én nem az azt megelőző időkről beszéltem, ne m értem, hogy miért kellett most önnek arra utalnia, hogy 1896ban - nyilván akkor lépett hatályba ez a törvény - történt egy nagy változás. Hát ezt tudjuk, ez nem volt vitás, nem erről volt szó. Én a jegyesség szabályait az 1894. évi XXXI. törvénycikkben foglaltak szerint, ahhoz híven ismertettem, ehhez híven kerül be törvénybe. Tehát nem egészen értem, Szép képviselő úrnál sem a történeti irányú pontosítási szándékot, mert semmiben sem pontosítottak engem. Vagy nem értették, amit mondtam. Én a rendezést m egelőző egyházi szabályozásról nem beszéltem, hanem az állami anyakönyvezés általános bevezetése után, az úgynevezett egyházpolitikai törvények bevezetése után kialakult jogi helyzetről, ami aztán folyamatosan irányadó volt a későbbiekben is. Köszönöm. EL NÖK (dr. Világosi Gábor) : Akkor most a képviselő úr normál felszólalás keretében folytathatja felszólalását. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. A családjogi témában még érintenem kell az ajánlásban a 177. é s 180. pontok alatt szereplő módosító javaslatokat. Ez a két javaslat szorosan összefügg. Itt arról van szó, hogy a kormány eredeti javaslata értelmében a házasság megszűnik többek között az egyik házastárs nemének megváltoztatásával. (13.50) A törvény egy olyan kétségtelen helyzetet konstatál, amely valóban előfordulhat, és voltaképpen azt a jogot az alkotmányos rendszerünk senkitől sem tagadja meg, hogy ha úgy gondolja, akkor a nemét megváltoztathassa. Nyilvánvaló és érthető, hogy egy ilyen helyzet alapve tően új viszonyt teremt a házastársak között, és ebben az esetben a házasság valamiféle formában történő megszűnése teljességgel indokolt. A probléma ennek kapcsán a szabályozás módjával van alapvetően, tudniillik a kormány javaslata magának a ténynek a be következéséhez köti a házasság megszűnését. A Ptk. konferenciáján Jobbágyi professzor úr rendkívül szellemesen élcelődött arról a helyzetről, hogy hazamegy a házastárs este, és közli a másik házastársával, hogy megváltozott a nemem, vagyis ettől a pillanat tól kezdve a házasság véget ér. Ha a törvény szövegét nézzük, akkor ez erről szól. Nyilvánvaló, hogy egy jogállamban, ahol intézményekben gondolkodunk, valamiféle jogi kereteket kell adni egy ilyen
