Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 2 (192. szám) - Czomba Sándor (Fidesz) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Meddig bánthatják még a pedagógusokat?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
442 gyerekek naponta több kilométert utaznak, n agyobbak az osztálylétszámok, magasabbak a követelmények, amit a lelkileg sérült gyerekek nem mindig tudnak teljesíteni. De a legnagyobb problémát mégis a szülői házból vitt minta okozza. Amíg a szülő partnere a gyereknek a tanárverésben, amíg nyolc évig e gyszer sem veszi a fáradságot, hogy a gyereke után érdeklődjön, amíg a gyerek azt látja, hogy a szülei munka nélkül jobban élnek, mint azok, akik becsülettel dolgoznak, vagy a jövőképe abban merül ki, hogy minél több gyereket szüljön csupán a megélhetése m iatt, addig nem lesz érdemi változás. A probléma megoldásért kiált, mégis mindenki félve mer a gondokról egyáltalán beszélni. Miért nem merjük a dolgokat nevükön nevezni? Miért törik be annak a fejét, aki veszi a bátorságot, és kimondja a tényeket? Lássuk be: jelenleg nincs eszköz sem a pedagógus, sem az igazgató, sem a rendőr, sem a jegyző kezében! Amíg a szülő nem partnere a pedagógusnak a gyereknevelésben, addig nem lehet eredményt elérni. Tisztelt Miniszter Úr! Milyen eszközökkel szándékozik a fent vázo lt súlyos problémát kezelni? Éreze felelősséget a kialakult helyzetért, illetve hogyan kívánja a pedagógusi pálya becsületét visszaadni? Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interp ellációra Hiller István miniszter úr fog válaszolni. Öné a szó, miniszter úr. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Az iskolai erőszak mindenütt foglalkoztatja az embereket, a közvé leményt szerte a világon, Finnországtól Nagy Britanniáig, a szomszédos Ausztriától Olaszországig. Az oktatási intézményekben megjelenő erőszakos magatartás minden formáját együtt kell elítélni, és kötelességünk ellene fel is lépni. Meggyőződésem szerint a társadalmi agresszió fokozódása ez, amely úgy külföldön, mint itt, a mi országunkban kitapintható. Ez az, ami az iskolába is behatol. Tény, képviselő úr, hogy nem lehet pedagógiai eszközök, pedagógiai módszertani megújulás nélkül kezelni ezt a problémát, d e nem lehet csak ezekre az eszközökre hagyatkozni, több esetben a pedagógiai módszereken túlmutató eszközökre is szükség van. A képviselő úr kérdésére konkrétan tehát azokat az intézkedéseimet foglalom össze, amelyek ebben a két irányban, röviden a pedagóg iai, hosszabban talán a pedagógiai módszereken túlmutató eszköztárat mutatják be. 1. Felkérésemre neves szakemberekből, szociológusokból, társadalomkutatókból, bűnmegelőzési szakemberekből álló bizottság jött létre, “az iskola biztonságáért” nevű bizottság , amelynek ajánlásai alapján biztosítjuk a jogi és a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy kistérségi szinten is fokozatosan kiépüljön az iskolai pszichológusi hálózat. Ez ebben a naptári évben megkezdődött, és tovább folytatódik. 2. Kialakítottuk a vitarendez ési eljárás jogszabályi kereteit, és regionális konferenciákon szerveztük meg a tájékoztatást. 3. Még a tavalyi évben megállapodtam az oktatási jogok biztosával, hogy az eddigi legátfogóbb, a részletekre is figyelemmel levő felmérést és értékelést készít a teljes jelenségről, hogy ne csak napi ügyekből tájékozódjunk. Információim szerint AáryTamás Lajos ombudsman úr két héten belül befejezi a munkát, és tájékoztatni fogjuk a közvéleményt ennek eredményéről. 4. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet társadal mi mozgalmat indított az iskola biztonságáért, amelyhez immáron több tucat szervezet csatlakozott szülők, tanulók bevonásával, a képviselő úr interpellációjában is joggal elmondott összefogásra nemcsak apellálva, hanem azt helyi szinten megvalósítva.
