Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
397 (15.10) Az eltelt idő alapján úgy érzékeltem és érzékelem, hogy ez a szándék változott - örülök, hogy ezen a f olyamaton sikerült túljutni , s ma már egyre inkább azt látom, hogy ugyanazok a civil szervezetek, amelyek a kezdetekkor a visszavonásban látták a megoldást, ma már azon az állásponton vannak, hogy látszik a szándék az értelmes átalakításra, ezért vitassu k végig, nyújtsunk be módosító indítványokat - én magam is ezt tettem, elég sok módosító indítványt írtam alá e tárgyban , és jó lenne a régi helyett egy új erdőtörvényt meghozni, amely alapvetően azokat a szempontokat igyekszik érvényesíteni, amikről az elején szóltam. Tehát az ellenállás, a visszavonás helyett a partneri együttműködésben való közös alakítás, egy jó erdőtörvény igénye fogalmazódott meg. Ehhez jó az alapanyag. Úgy veszem észre, hogy a parlamenti vita - beleértve a bizottsági vitákat és a p árhuzamosan, folyamatosan folytatott egyeztetéseket a Házban és a Házon kívül - jó lehetőséget teremt arra, hogy egy jó erdőtörvény szülessen. Megítélésem szerint ez annál is inkább fontos, mert amikor a jelenlegi válság idején erdőtörvényt alkotunk, nem á rt a jövővel is foglalkozni. Hozzáteszem, hogy az erdő nemcsak a jövő, hanem a jelen is, sőt bizonyos szempontból tud olyan pozitívumokat is felmutatni, amelyek a válságkezelés szempontjából is megfontolandók. Talán meglepő, de úgy gondolom, hogy a jövő ne m feltétlenül a ma liberális közgazdászok által vázolt jövő, sokkal inkább az erdő nyújtotta vagy mutatta jövő, ha tetszik - kicsit tudományosabban megfogalmazva , a fenntarthatóság érvényesítése. Mert hát az erdő - különösen ha mint erdőt nézzük - és a f enntarthatóság közötti összefüggés eléggé nyilvánvaló, hiszen az erdő nem egyszerűen fa - mint már mondtam , nem egyszerűen vadak élnek benne, hanem levegőt biztosít, leköti például a port és a széndioxidot, amely széndioxid nagyobbrészt felelős azokért a klímaváltozási jelenségekért, amelyek meglehetősen riasztóan tornyosulnak előttünk. Nyelő, ahogy fogalmaznak, nyeli az erdő a széndioxidot. Ez pedig hatalmas haszon, amely haszonnal számolni kell. Az is kétségtelen, hogy éppen ellentétben áll a faanyagkitermelés mint faanyaghaszon elvével, ezért is helyénvaló az erdő hasznait a maguk teljességében számba venni. Ezen túlmenően az erdő egy olyan természeti közeg, amely mindig igényel valami emberi közreműködést, különösen, ha még azt is a fejünkbe vesszü k, hogy Magyarország erdősültségét valamikor majd tovább növeljük. Ez mindmind tevékenység, munka, sőt azt is mondanám, hogy befektetés a jövőbe, befektetés gyermekeinknek és unokáinknak. Érdemes elgondolkodni rajta, vajon aze a jó megoldás, hogy ezt drá ga gépekkel vagy esetleg több kézi munkával végezzük el. Ha az erdőhöz mint erdőhöz közelítünk, akkor az esetek többségében helyesebb a kézi munka preferálása, mert bár az erdő nyeli a széndioxidot, de minek oda bepöfögni mindenféle gépekkel. Tehát több o lyan dolgot enged majd végiggondoltatni az erdő a válság idején, ami a válságból kivezető út szempontjából sem lesz érdektelen. Teljesen nyilvánvaló, hogy az erdőhöz fűződő előnyöket az erdő tudja nyújtani, az erdő a maga teljességében. Időnként döbbenten veszik tudomásul az emberek, hogy azt mondják nekik, amit itt látnak, az egy erdő. Mert mit látnak? Azt, hogy sehol egy fa. Jó esetben valami cserjés látszik ott, vagy adott esetben talán csemeték. Mire kívánok utalni ezzel? Arra, hogy az erdő akkor tudja a pozitív hatásait kifejteni, ha látványában is egyre több helyen és egyre hosszabb ideig meg tud maradni. A tarvágás kérdését érinti ez a felvetés. Ideje lenne a tarvágásnak némi korlátot szabni. Szívem szerint azt mondanám, hogy tarvágás no. De én el tud om fogadni a hozzáértőknek - mert én nem vagyok erdész, ezt azért lássuk be - azokat a megfontolásait, hogy ezt az üzemmódot indokolt korlátok közé szorítani, de a teljes tilalom megoldhatatlan nehézséget jelent, adott esetben akár még az erdő rovására is mehet. Elfogadhatónak tartom azt, hogy preferálja az erdőtörvény a szálaló és az átalakító gazdálkodást, preferálja a faanyagkinyerést nem eredményező művelést, és szigorú szabályok között, de ilyen feltételekkel a továbbiakban szűkülő terjedelemben maradh at a tarvágás is. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a tarvágást illető szigorú szabályok a védett természeti területeken lévő erdők vonatkozásában még szigorúbban érvényesüljenek. Számomra megnyugtató
