Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
339 Tehát elképzelhető más megoldás, ez egy értékválasztás, hogy Magyarországon a tudomány irányítása, a tudomány képviselete ebben a formában alakult ki és erősödött meg, és úgy gondolom, hogy ezt az ért ékválasztást nincs is okunk módosítani. A miniszter úr, amikor a pulpitusról beterjesztette a törvényjavaslatot, részletesen szólt annak egyes rendelkezéseiről, azokról a változásokról, amelyek az eddigi rendelkezésekhez képest ebben a törvényben megtalálh atóak. Magam is egyik legfontosabbnak a tulajdon kérdését tartom, azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a korábban kezelésére bízott vagyontárgyakat tulajdonba kapja, tulajdonaként gazdálkodik vele a továbbiakban. A törvényjavaslat tisztázza az ehhez kapc solódó felelősségi viszonyokat is, világosan elválasztja egymástól a tudomány, a tudományos élet képviseletére, illetőleg a tudományos intézményhálózat irányítására vonatkozó jogköröket és feladatokat. Ehhez személyeket és testületeket rendel, és ezeknek a hatáskörét elválasztja egymástól. Tisztázza a felelősségi viszonyokat is, amelyek - legyünk őszinték - az Akadémia korábbi szerkezetében nem voltak minden esetben teljesen világosak. Egyértelmű felelősöket rendel az egyes döntések meghozatalához, és garan tálja nemcsak formailag, hanem a valóságban is a demokratikus kontrollt. Garantálja azt, hogy az Akadémia mint köztestület ne csak közgyűlésében, amely egy kollektív döntéshozó testület ugyan, de operatív irányításra már csak létszáma miatt is kevéssé alka lmas, tehát ne csak a közgyűlés, hanem a közgyűlés által választott szervek demokratikus kontrollja, illetőleg demokratikus irányítása alá helyez bizonyos területeket. Úgy gondolom, ezek a testületek, ezek a személyek, ezek a felelősségi körök a fékek és e llensúlyok jól kiegyensúlyozott rendszerét alkotják, biztosítják azt, hogy a tudományos élet, az Akadémia, a tudományos intézményhálózat irányítása kellő hatékonysággal és ugyanakkor kellő demokratikus kontrollal legyen elvégezhető. Tisztelt Ház! Néhány sz ót arról, ami a törvényben nincs benne. Fölvetődött az a javaslat... - a mindannyiunk által ismert bonmot szerint Montecuccoli három dolgot tartott fontosnak a háborúhoz, a tudományhoz valószínűleg ennél eggyel több kell, és ez az egy ugyanaz, mint az előz ő három, vagyis a pénz. (10.30) Amikor 1825ben az Országgyűlés alsóháza a Magyar Tudományos Akadémia, illetve az Akadémia felállításáról vitázott, akkor az alsó táblán felállt egy mágnás, bizonyos Széchenyi István gróf, aki azt mondta, hogy nekem itt szav am nincs, én az országnak nagyja nem vagyok, de ha feláll egy olyan testület, amely, akkor birtokaim egyévi jövedelmét ajánlom fel ennek működésére. Egyes történészek szerint ugyan ezt a felajánlását Széchenyi István soha nem teljesítette, de ebből nem köv etkezik az, hogy a Magyar Köztársaságnak csaknem 200 évvel később ne kellene a tudomány finanszírozásával, a tudomány támogatásával kapcsolatos kötelezettségeit ellátnia. Azt javasolták, illetőleg azt hiányolták többen ebből a törvényjavaslatból, hogy nem rendelkezik előre és garantáltan a tudományos élet, az Akadémia, az Akadémia által irányított tudományos élet finanszírozásáról. Voltak javaslatok is, hogy a tervezet rögzítse, hogy a nemzeti össztermék nem tudom, hány százalékát a minden éves költségvetés ben kötelezően az Akadémia, illetőleg a tudományos finanszírozásához kell rendelni. Az ilyen javaslatokat a pénzügyminiszterek általában nem szokták szeretni, tekintettel arra, hogy van néhány nagyon fontos dolog, amire a képviselők, illetőleg az ebben a k örben érintett döntéshozók szívesen különítenék el a költségvetés vagy a nemzeti össztermék bizonyos százalékát. De a költségvetés is és a nemzeti össztermék is csak 100 százalékból áll, és ha előre elosztogatjuk akármilyen fontos kérdésekre, akkor előbbu tóbb költségvetés, előbbutóbb nem marad miről dönteni. Ezt a javaslatot tehát nem támogatta a döntéshozó, és magam sem támogatnám. Mindazonáltal arra kívánok rávilágítani, hogy a tapasztalat az elmúlt tíz év során azt mutatja, hogy az Európai Unión belül azok az országok voltak a legsikeresebbek, azoknak az országoknak sikerült versenyképességüket nemcsak megőrizni a világban, hanem azon javítani is, amelyek az
