Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
32 időnként arra figyelmeztet bennünket, hogy nem elég, ha bennünk van reformszándék. Ez fontos, ez nélkülözhetetlen. Kell még valami: hogy az ország értse, hogy amit teszünk, az bár le het, hogy rövid távon neki nem könnyű, sőt nehéz, de megéri megcsinálni. Ezért nem elegendő nekünk itt egyezségre jutni, és engem még bátrabb, még keményebb reformokra biztatni. Van ennél egy nehezebb dolog, bár nem annyira látványos: megszerezni az ország többségét ehhez a politikához. És lássuk be, ez nem könnyű. Ebben azért van elegendő tapasztalatunk az elmúlt időből, közös is. Én azt mondom, csináljuk meg a legtöbbet, amit lehet, bátorítsuk az országot, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy errefel é menjen, építsünk egy 34 éves folyamatot, amivel el lehet jutni az euró bevezetéséig, alapvető átalakításokat kezdeményezzünk adózástól szociális rendszeren át nyugdíjig. És ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy mehetünke még gyorsabban, még messzebb, mert érezzük az ország támogatását, akkor én szívesen megyek veled, másokkal együtt még nagyobb ütemben, még határozottabban. De úgy nem, hogy mi megyünk előre, és az ország nagyobbik része, túlnyomó többsége azt mondja, hogy állj, ez nekünk már sok. Mert az or szágot együtt kell tartani. Ez is feladatuk a reformereknek, ez is feladata mindegyikünknek, aki kormányzásra vállalkozik. Nagyon szépen köszönöm mindezzel együtt frakcióvezető kollégáknak, pártelnök kollégának, hogy a vitában részt vesz. Azt remélem, hogy közösen jó és az országot szolgáló döntéseket tudunk majd hozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mai napon napirend előtti felszólalásra j elentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Nem szabadulhatnak el az indulatok” címmel. (Zaj, mozgás a teremben. - Az elnök csenget.) Kis türelmét kérem, frakcióvezetőhelyettes úr! (Több Fid esz- és KDNPképviselő visszatér az ülésterembe.) Most kérem a frakcióvezetőhelyettes úr mikrofonját bekapcsolni! Öné a szó. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy első ülésnapunk on erről a helyről is együttérzésünket, részvétünket fejezzem ki Marian Cozma hozzátartozóinak és a veszprémi kézilabdacsaládnak, és egyúttal gratuláljak a veszprémi kézilabdacsapatnak a tegnapi hősies helytállásért (Taps.) , azért a nagyszerű győzelemért, amelyet - azt gondolom, nyugodtan mondhatom ezt - egy egész ország megkönnyezett. Tisztelt Ház! A gyalázatos, alávaló veszprémi gyilkosság és azt megelőzően egy rendőrkapitány sokat vitatott mondatai megmutatják azt, hogy milyen erővel jelenik meg a magyar társadalomban egy bizonyos társadalmi problémahalmaz, egy bizonyos társadalmi feszültség, amelyről mindenképpen beszélnünk kell itt a parlament falai között. A nyilvános beszéd különböző fórumain, interneten, tüntetéseken, országos napilapok hasábjain sok ak olyan hangot ütnek meg, ami arra figyelmeztet minket, hogy nekünk, akik itt ülünk a parlamentben, óriási a felelősségünk ebben a kérdésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy puskaporos hordón ülünk, az indulatok végletes és végleges elszabadulásának veszél ye fenyeget Magyarországon. Nagyon nem mindegy az, hogy hogyan beszélünk, mert a nyilvános megszólalás lehetőségével rendelkező közéleti szereplők felelőssége minden korábbinál nagyobb. Sokan tehetnek azért, hogy megakadályozzák ennek a puskaporos hordónak a felrobbanását, az indulatok visszafordíthatatlan elszabadulását. Innen is azt gondolom, el kell mondani, hogy köszönettel tartozunk mindazoknak, akik nyugodtak tudtak maradni, és felelős vezetőként, felelős emberként nyilatkoztak meg a legfeszültebb, le gtöbb indulatot felmutató pillanatokban is. Így tett például Veszprém város fideszes polgármestere, aki a hajnali gyilkosság reggelén nagyonnagyon nyugodtan, az emberek, az ott összegyűlt emberek érthető dühét is kiváltva
