Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 15 (217. szám) - Czomba Sándor (Fidesz) - a szociális és családügyi miniszterhez - “Trükkök százai helyett miért nem a valós gondokkal foglalkoznak?” címmel - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2985 Tisztelt Országgyűlés! Czomba Sándor, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a szociális és munkaügyi miniszterhez: “Trükkök szá zai helyett miért nem a valós gondokkal foglalkoznak?” címmel. Czomba Sándor képviselő urat illeti a szó. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben az Állami Foglalkoztatási Szolgálat arról számolt be, hogy egy hónap alatt 5 ezer fővel csökkent az álláskeresők száma, ami a hivatal szerint a szezonális hatások mellett az aktív foglalkoztatáspolitikai intézkedéseknek köszönhető. Úgy tűnik tehát, hogy Magyarországon a válságkezelő kormány áldásos tevék enysége a foglalkoztatásban is megmutatkozik. Vagy mégsem? Vajon a javuló adatok mögött tudatos cselekvés vagy tudatos félrevezetés zajlik? Lássunk néhány tényadatot! 2008 májusában Magyarországon 424 ezer álláskeresőt tartottak nyilván, az idén 564 ezret, azaz 140 ezerrel többet. Tavaly áprilismájus között 18 ezerrel csökkent az álláskeresők száma, idén csupán 5 ezerrel, ráadásul a csökkenés elsősorban a támogatott álláshelyeknek, azon belül is a közfoglalkoztatásba belépőknek köszönhető. Magyarul, ha nin cs a közfoglalkoztatás, akkor 15 ezer fővel nő a regisztrált álláskeresők száma. Mi tehát a valós helyzet? Tény, hogy hét éve az elköltött több száz milliárd forint ellenére semmit nem javul a foglalkoztatás. Tény, hogy hónapok óta hitegetik a vállalkozáso kat munkahelymegőrző támogatásokkal, de pénzt még a töredékük látott. Tény, hogy a nagy munkanélküliség mellett a vállalkozók alig találnak embert, mert olyan szociális ellátórendszert működtetnek, ami inkább ösztönöz a munkakerülésre, mint a munkára. (13. 50) Eközben megjelentek az önök által nagyra tartott “Út a munkához” program nem kívánt mellékhatásai. Sok munkáltató arra panaszkodik, hogy a könnyebb munka reményében a dolgozói otthagyják és az önkormányzatnál közfoglalkoztatásra jelentkeznek. Az önkorm ányzatoknak pedig már most 160 ezer embernek kellene munkát adniuk, amihez se pénzük, se apparátusuk. Ráadásul ennyi embernek képtelenség érdemi munkát adni, hacsak nem kétnaponta nyírják a füvet potom 60 ezer forintért. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön sikeres nek tartjae azt a kormányzati politikát, amelynek eredményeképp egy év alatt 140 ezren veszítik el a munkahelyüket? Miért van az, hogy nincs 30 ezer forint munkahelymegőrzésre, de van 45 ezer forint közfoglalkoztatásra? Meddig szándékoznak még kormányzás helyett kommunikációs trükkökkel válságot kezelni? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak. KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minis ztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A végével kezdem. Olyan jófejű képviselőnek tűnt maga éveken keresztül! (Derültség az MSZP soraiban.) Azt a képtelenséget nem gondolhatja komolyan, képviselő úr, hogy valaki Vásárosnaményban a CNCvezé rlésű esztergagép mellől feladja az állását, hogy elmenjen szemetet szedni Milotára a falu főterére. Ilyen a világon nincs! Mutasson nekem egy ilyen embert! (Zaj.) Azt mondta a képviselő úr, hogy feladják a munkájukat az emberek, hogy elmehessenek közfogla lkoztatásban szemetet szedni. (Zaj.) Ez véresen komoly volt, képviselő úr is komolyan mondta. De maradjunk a tényeknél! A hazai munkanélküliség növekedése nemzetközi összehasonlításban átlagosnak mondható és tekinthető. A munkanélküliségi ráta egy év alatt 2,1 százalékponttal emelkedett, ami döntően a világgazdasági folyamatoknak tudható be. A minisztérium becslése szerint a gazdasági válság következtében eddig összesen mintegy nettó 80 ezer álláshely szűnhetett
