Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9796. szám), valamint az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2932 vagy legyen az az Alkotmánybíróság. Nyilván a hatalmi ágak elválasztásában ez egy érzékeny helyzetet teremtene. Gondolják csak meg, hogy mi, o rszággyűlési képviselők törvényben állapítjuk meg például a köztársasági elnök tiszteletdíját, és törvényben állapítjuk meg az Alkotmánybíróság tiszteletdíját, ők meg majd megállapítják a mi tiszteletdíjunkat. Ez óhatatlanul súrlódásokat okozna. Sajnos, bá rmennyire is szeretnénk elkerülni azt a szituációt, hogy nekünk kelljen megállapítani a tiszteletdíjunkat, mégis úgy látom, hogy ez az egyetlen járható út egy alkotmányos jogállamban, hogy egy, a törvényhozás által alkotott törvény állapítja meg az országg yűlési képviselők tiszteletdíját. De lássuk be, ez nagyon kellemetlen szituáció nekünk, senki nem szeret a saját tiszteletdíjáról dönteni. Lehet, hogy talán, ha most nem ebben a helyzetben lennénk, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy néhány ország ban nem a saját tiszteletdíjukról döntenek az országgyűlési képviselők, hanem a leendő képviselők tiszteletdíjáról, tehát egy következő parlamenti ciklusban léptetik életbe ezeket a szabályokat. De azért ez is egy kicsit álságos lenne, mert lássuk be, hogy néhányan csak visszajövünk ebbe a parlamentbe (Derültség.), és akkor megint az a vád érhet bennünket, hogy mégiscsak a saját tiszteletdíjunkról döntöttünk. Összefoglalva, szerintem ebben a kérdésben nagyon nehéz racionális vitát folytatni, itt számos irra cionális elem keveredik ebben a vitában. (19.40) És sajnos azt a legkevésbé gondolom, amit Göndör István mondott a felszólalása végén, hogy ezáltal, e törvény elfogadása által talán emelkedhet a képviselők megítélése, presztízse. Nem, sajnos azt hiszem, ho gy csak a munkánk által tud majd emelkedni a képviselők presztízse. A megítélésünk nagyban összefügg azzal, hogy az ország polgárai hogyan érzik magukat, milyen a közhangulat. Valószínűleg, ha a közhangulat jobb lenne, és biztos vannak olyan országok Nyuga tEurópában, talán mostanában nem annyira, de mondjuk, a hetvenes, nyolcvanas években voltak olyan országok, ahol annyira jól ment azoknak az országoknak, hogy mit foglalkoztak ők a parlamenti képviselők tiszteletdíjával. Nem foglalkoztak vele az emberek, hanem azt mondták, hogy ha nekik is jól megy, akkor nem zavarja őket, hogy mennyi a képviselők fizetése. Nálunk most nincs ez a kegyelmi állapot, így aztán nem marad más, mint hogy mégiscsak Göndör István javaslatáról beszéljek ezek után, és nem arról, hog y mi lenne egy ideális állapot. (Derültség.) Merthogy Göndör István javaslata nem ideális javaslat. Azt hiszem, hogy nem ez az ideális megoldás, de kétségtelenül jelen pillanatban nem látszik jobb megoldás annál, amit javasol Göndör István. Mert a javaslat előnye, hogy megszünteti az országgyűlési képviselőknek úgymond kedvezményezett helyzetét. Hozzáteszem, hogy ez egy alkotmányos kedvezményezés volt, benne van a Magyar Köztársaság alkotmányában, hogy az országgyűlési képviselőt a tiszteletdíj, a kedvezmén yek és a költségtérítés illeti meg a függetlensége biztosítása érdekében. De rendben van, szüntessük meg ezt a privilegizált helyzetet, szüntessük meg, és így legalább egy másik, a közvéleményben élő tévedésre vagy rosszindulatú feltételezésre is választ t udunk adni, hiszen Göndör István azt javasolja, hogy egy olyan módon adózzanak az országgyűlési képviselők, ahogyan egyébként számos más adózó adózik; tehát hogy legyen egy olyan adózási szabály a képviselőkre, amivel mások is élhetnek. Ugyanígy élhetnek a költségelszámolás szabályaival azok, akik jelenleg az úgynevezett önálló tevékenységet végző, jövedelemadót fizető polgárok. Tehát magyarul, a javaslatnak az az előnye, hogy egy létező adózási kategóriába, egy létező szabályrendszerbe illeszti be az orszá ggyűlési képviselőket. Nincs kedvezményezettség, úgy adóznak az országgyűlési képviselők, mint számos más adózó, önálló tevékenységet végző adózó. És helyes is, hogy önálló tevékenységet végző adózónak minősül nemcsak az országgyűlési képviselő, hanem a ja vaslat szerint az európai parlamenti képviselő is és az önkormányzati képviselő is. Lássuk be, az egy jogi fikció volt eddig, hogy az országgyűlési képviselő nem önálló tevékenységet végző személy, tehát kvázi alkalmazott, az országgyűlési képviselő meg eg yébként, főleg a helyi önkormányzati képviselő, az sem egy alkalmazotti jogállásban van. Az országgyűlési képviselőre is igaz, de az önkormányzatira még inkább, hogy ettől függetlenül lehet főállású
