Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9796. szám), valamint az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP), a napirendi pont előadója:
2927 Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig visszatérjek a múltba, mert azt gondolom, hogy a probléma már ahhoz is köthető. A rendszerváltást megelőzően az Országgyűlés évente négyszer egyegy hétig ülésezett, és mindö ssze 45 törvényjavaslatot fogadott el. A demokratikus átalakulást követően a gazdaság átalakítása már jelentős törvényalkotási kényszert eredményezett: évente mintegy 130 vagy ezt meghaladó törvény elfogadására került sor. Az elfogadandó törvényjavaslatok száma indokolttá tette, hogy az Országgyűlés hetente ülésezzen, és feltételezte azt, hogy a képviselők főállású tevékenységként végzik a tevékenységüket. Ezzel magyarázható az alkotmányunk 20. § (4) bekezdése, amely szó szerint azt mondta, hogy az országg yűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségei fedezésére költségtérítés illeti meg. Továbbá úgy folytatódik, hogy erről kétharmados törvénnyel kell majd mindig a Házban dönteni. Az elmúlt években már tapasztalható volt, és nem boncolgatom, hogy a társadalomban miért van elégedetlenség a politikusi tevékenységgel. Ebből egy mozzanatot emelnék ki: nyilván azoknak az embereknek, akik ezt a munkát nem próbálták ki, akik nem próbáltak egy parlamenti ho zzászólást megírni, előkészíteni, egy vitára fölkészülni, elég nehéz megmagyarázni azt, hogy milyen lekötöttséget és terheltséget jelent a képviselői munka, ezért nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy melyik az a jövedelem, amely arányban áll a képviselői t evékenységgel. Ma arról nem beszélnék, hogy a függetlenséget biztosító - mert ma amilyen helyzetben van az ország, azt gondolom, hogy erről nem is lehet beszélni, erről majd valamikor később, évek múlva, amikor a gazdaság újra növekedésnek indul. Az Ország gyűlés függetlenül attól, hogy milyen kormány volt, különböző lépéseket tett annak érdekében, hogy csökkentse a kedvezményeket. Ma már arról beszélhetünk - és tudom, hogy ezt a Ház falain kívül nagyon kevesen tudják , hogy szinte minden kedvezménye megszű nt az országgyűlési képviselőknek. Utolsó alkalommal már az utazási kedvezményt is megszüntettük közös és egybehangzó véleménnyel. Maradt egyetlen kérdés, amely a társadalomban nagyon nagy vitát vált ki, a költségtérítés, amellyel a törvényi jellegéből fak adóan eddig nem kellett a képviselőknek elszámolni, nem kellett számlákat gyűjteni, hanem ezt egy az egyben az adóbevallásukban költségként elszámolhatták. Nyilván a társadalmi elégedetlenség hozta azt a lépést, amely sikeres népszavazási kezdeményezéssel zárult, amely szerint egy magánszemély azt kezdeményezte: egyetérte ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott, elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés? Ismerve ezt a problémát, 2007ben már tettem egy kísérle tet arra, hogy oldjuk meg a problémát, és szüntessük meg a költségtérítést, hajtsuk végre a bruttósítást, és a képviselők a jövedelmükből csak a számlával igazolható tételeket tudják levonni, ezentúl az általános szabályok szerint adózzanak. Sajnos, 2007b en a Ház falain belül ez a javaslat nem kapta meg a kétharmados többséget, tehát minden maradt a jelenlegi rendszerben. Közben a házelnök felkérte az Állami Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg, hogy az Európai Unióban, a szomszédos országokban milyen gyakor lat van a képviselők javadalmazását illetően. Nem fogom tételesen az Állami Számvevőszék terjedelmes jelentését ismertetni. Nyilván a kiragadás mindig lehet önkényes, hadd emeljek ki egy ilyen pontot. A vizsgált országokban a képviselők díjazása a központi közigazgatás felső szintű vezetőivel azonos szintű jövedelmet biztosít. Ma az Európai Unióban a képviselői jövedelem Magyarországon a legalacsonyabbak közé tartozik. Költségtérítés szinte minden országban van, és a költségtérítésről való elszámolásban vis zont már különböző megoldásokat alkalmaznak. Jellemző az, hogy bizonylattal alá kell támasztani a költségtérítés jelentős részét, de szinte mindenütt létezik egy olyan költségátalány, amivel viszont a képviselőknek nem kell elszámolni. Nyilván az a szándék is vezérelt most, az újabb kezdeményezésnél, hogy egyrészt oldjuk meg a problémát, a másik, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy olyan megoldást kínáljunk, amelyet a
