Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak

2009. június 9 (216. szám) - A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a vagyonadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):

2898 Kö

szönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Most megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, Fidesz. (16.40) LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék ebbe a diskurzusba egy kicsikét lágyabb

vonalat is belevinni, mert h

iszen nem pusztán a pénzügyi, számszaki kérdésekről van itt szó. Egy

ilyen átfogó jellegű törvénymódosítás kapcsán, amelynek során ráadásul új adónem, a már eddig is

számos viszontagságot és rángatást megért ingatlan, majd vagyonadó is megjelenik, érdemes lenne a kormányzat társadalomfilozófiáját, ember- és világképét is megvizsgálni. Vane egyáltalán ilyen

neki? Vizsgálni kell azt is, hogy hová, merre tart az ország egyébiránt, illetve merre szeretné rángatni

a kormány. Hadd idézzek először néhány sort A

kis hercegből, aki ugye, járja a szomszédos bolygókat: “A

negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a

kis herceg megérkezett. - Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a cigarettája. - H

árom meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot!

Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani.

Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen

ötszázegy

millióhatszázhuszonkétezerhétszázharmincegy. Az üzletembert borzasztóan idegesíti a

kis herceg érdeklődése. Azt mondja neki: - Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak

háromszor zavartak. Először egy cserebogár, másodszor egy köszvényroham,

harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió.” A beszélgetésből kiderül, hogy az üzletember a csillagokat számlálja, és a kis herceg kérdésére,

hogy mit csinál a csillagokkal, így válaszol: “- Semmit. Birtoklom őket. - És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat? - Arra, hogy gazdag legyek. - És mire jó a gazdagságod? - Más csillagokat is

megvenni, ha történetesen talál valaki. «Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem» - gondolta a kis herceg; de azért tovább faggatta: - Hogyan lehet birtokolni a csillagokat? - Kinek a tulajdona? - vágott vissza zsémbesen az üzletember. - Nem tudom. Senkinek. - Akkor az enyéim,

mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk. - És ennyi elég is? - Természetesen. Ha gyémántot

lelsz, amely

ik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Én a

csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket. - Hát ez igaz - mondta a kis herceg. - És mit csinálsz velük? - Kezelem őket. Megszámolom

, aztán újraszámolom - felelte az üzletember. A kis herceg azonban még ezzel sem érte be. - Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom,

leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat! - Azt nem. De bankba tehetem őket. - Az meg mit jelent? - Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a

csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba. - Ennyi az egész? - Mi kell több?” Én ebben az üzletemberben, a

z ő gondolkodásában leltem rá az MSZPSZDSZkormány

lelkivilágára. Érdekes az is, hogy viszonylag pontos számokat tud SaintExupéry, az 54 év is

majdnem stimmel. Az önök társaságát háromszor zavarta meg eddig valaki, akiket önök legfeljebb

cserebogárnak ta

rtottak, vagy tartanak. Ez, úgy gondolom, hogy mindenképp '56, majd a

rendszerváltozás és a mostani időszak, amely már tart vagy hét éve, de reményeink szerint a végéhez

közeledik. Azok az üzletemberek, önök, akik ezt a 2010es adótörvénytervezetet és az

elmúlt hetek,

hónapok, évek ámokfutását összeállították, igyekszenek úgy tenni, mintha egy lakatlan bolygón

lennének, és mondjuk, az elmúlt hetekben nem emeltek volna brutálisan adókat, áfát, egyebeket, és

ne tettek volna számos súlyos megszorító lépést. Ö

nök, üzletemberek, úgy viselkednek, mintha nem

érzékelnék maguk körül azt, hogy a privatizáció, a liberalizáció szétzúzta a gazdasági szerkezetet és

az erőforrások jó részét. Mintha nem érzékelnék azt, hogy az országra erőltetett radikális váltás, az