Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a vagyonadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2868 ténylegesen, hogy milyen törvénymódosítással találkozunk, akkor az derül ki, hogy azzal ellentétes technikákat, ellentétes irányokat határoznak meg, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy szembemennek a világ megoldásaival. A világ megoldás ai elsősorban abba az irányba mennek, hogy a válságot fékezni kell, meg kell próbálni megőrizni a lakosság fizetőképességét, fogyasztási nagyságrendjét, a vállalkozások beruházásokra való ösztönzését teszik. Ha ezt megnézzük, hogy önök milyen módosításokat tesznek ebben az irányban, nem látjuk sem a beruházások növekedését, amiből munkahelyek jöhetnének létre, nem látjuk azt, amiben a lakosság jövedelmi pozíciója megmaradna, ezáltal a fogyasztást fenn tudná tartani. És ha azt nézzük meg, amit a közgazdászok szeretnek mondani, a versenyképesség szempontját, akkor azt kell mondani, hogy erőtlen és kevés lépést tesznek meg abba az irányba, hogy a szomszédos országokhoz képest nemhogy adóelőnyhöz, de legalább azonos adózási feltételekhez kerüljenek. Ez alapján v iszont Bajnai Gordon miniszterelnök úr szavait tudom idézni, hogy ő is megállapítja, hogy a többi keleteurópai uniós versenytársnál alacsonyabb a versenytársak adószintje, mint a magyarországi adószint, még a változás hatásának ellenére is. Ezért mondjuk, hogy erőtlen, kevés, és ráadásul sok tekintetben nem elegendő ahhoz, hogy a gazdaságot beindítsák, a gazdaságnak azon következményeként pedig megakadályozzák a munkanélküliség további növekedését. A hazai vállalkozások pedig versenyhátrányt kénytelenek el szenvedni ezen adómódosítások elfogadása esetén is. Mi a mércéje egy ilyen adótörvénynek? Azt gondolom, azt ennek a vonalmércéje mentén érdemes megnézni. Ha egyetértünk abban, hogy a gazdaság bajaira kell választ adnia, legalábbis arra tekintettel kell len niük az adótörvényeknek, akkor a munkanélküliek növekvő számát kellene megállítani, a munkahelyek változatlanul magasan maradt adószintjét kellene legalább a szomszédos országokhoz viszonyítani, és abban megtalálni a versenyhátrány ledolgozását. Másrészről a magyar adórendszer átláthatóságát, nehézkességét és sokféleségét, ami minden szempontból kritika alá van véve... - sajnos a 18. új adóra tesznek javaslatot, amit 2002 óta bevezettek. De csak ha a GyurcsányBajnai időszakot nézzük is, ez a 13. új adó, te hát nyugodtan mondhatjuk, hogy a három szocialista miniszterelnöknek és kormányának egy azonos jellemzője van: újabb és újabb adókat vet ki. Ettől nemhogy előrébb menne a magyar gazdaság, hanem egyre inkább mélyebbre, lejjebb csúszik. Ráadá sul, ha azt, ami nem kerül pénzbe, az eljárási rendjét nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy még bonyolultabb adórendszerré válik. Egyet nyugodtan állíthatunk: a szoftverkészítő cégek már dörzsölhetik a kezüket, mert át kell írni a teljes adózás szoftverrends zerét, ezáltal ha megkeressük, hogy miért is tárgyaljuk nyáron az adótörvényeket, egy biztos: sok idő kell ahhoz, amíg átállnak az elektronikus adóelszámolási rendszerek erre az új szisztémára, új felfogásra. Nyilvánvalóan nagyon komoly képzési és konferen ciaszervezési üzletágat lendítenek föl ezzel a Pénzügyminisztériumban és környezetében levő tanácsadók számára. Úgy gondolom, hogy nem helyes ez az irány, nem ebben kellene jeleskedni, sokkal inkább egy átláthatóbb, egyszerűbb adórendszer irányába kellene lépni. Ha még egy problémáját megnézzük a magyar gazdaságnak, mindenféleképpen azt kell kiemelnünk, hogy a piac szűkülésével szemben nem segíti a piac megtartását és a piacon való versenyképességét és ennek megfelelő bővülését, amiből a munkahelyeket várha tnánk, hanem tovább löki lejjebb a gazdaságot és szűkíti a piaci lehetőségeket. Ha megnézzük társadalmilag, az igazságosság oldaláról, ha megengedik, még egy szempontot szeretnék említeni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a javaslat bünteti az embereket . Bünteti azokat, akik az öngondoskodást választották és választanák a jövőben, büntetik azokat, akik tanulni szeretnének, büntetik azokat, akik gyerekeket vállalnak. Bünteti a szegényeket, mert növeli a szegények adóját, az inflációt, bünteti a kis kerese tűeket, mert az áfa drasztikus, 25 százalékos szinten tartásával elviselhetetlenül növeli a kiadásaikat. Persze, államtitkár úrnak rögtön válaszolok, mert tudom, hogy azt mondja, hogy ez most az áfa 25 százalékra emeléséről már nem szól. Igen ám, de 2010. január 1jével - ha úgy tetszik - már azt
