Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2802 Értenek, és nem értenek, hogy szeretni kell egymást, de van, akit nem kell, sőt gyűlölni kell. Tisztelni kell egymást, de van, akit nem kell, és nem is szabad. Beíratjuk őket az óvodába, az iskolába, hogy tanuljanak értékeket, szép dolgokat, majd megmutatjuk, hogy ezek nem számítanak. Örülünk, hogy van felzárkóztat ási program, esélyegyenlőségi program, tehetséggondozó program, de amikor fellobban az értelem lángja, kioltjuk. Nyújtunk másikat, a megkülönböztetését, a gyűlölködését, a másik megvetését. Egyre több a nehezen kezelhető gyerek - panaszkodnak az óvodákban, iskolákban. Vajon így születnek? Vagy nem inkább tünetei a meg nem értés világának? Nem értjük, hogy miért menekülnek el, vagy kapaszkodnak egy más - internetes vagy még rosszabb, ideigóráig illúziókat kínáló - világba, és egyre kevesebbet akarnak vissza zökkenni abba, amit nem értenek, és nem tetszik nekik. Visszakanyarodva szűkebb pátriámhoz, a hétvégén is sok gyermekprogram megrendezésére került sor, elkészült és átadásra került egy kalandpark a Bókaykertben, az önkormányzat 16 hektáros parkjában. Itt jó volt látni az önfeledten mosolygó gyermekarcokat, a megszelídült felnőtteket. Nem volt igazán acsarkodás, egymás gyalázása, a gyermeköröm elsimított minden ellentétet. Vége a gyereknapnak, mondjuk, vagy mondtuk már a lezajlott programok után, és mondjuk sokszor év közben, mondjuk ridegen, és jött és jön a hétköznapok valósága, mint tegnap is érzékelhettük itt a parlamentben. Mondjuk meg a gaz kölyköknek, hogy az élet nem habostorta, a felnőttek világában nem lehet mindig, sőt gyakran sem mosolyogni, türe lmesnek, békésnek lenni, és egymás kezét sem kell megfogni, hiába mondja az óvónéni vagy a tanító néni; majd megtudod, ha felnősz, most készítjük elő a szép új világot. Juhász Gyula sorai figyelmeztetnek: “A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhom ályosítja.” Tényleg el akarjuk homályosítani? Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Korózs Lajos államtitkár úr válaszol. KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Nagyon szépen köszönö m, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! A középkorban volt egy közmondás, ez úgy hangzott, hogy “Bakfark után lantot fogni”. Bakfark Bálint korának legnagyobb lantművésze volt, és olyan magas színvonalon művelte ezt a szakmát, hogy utána szégyen vo lt bárkinek hangszert venni a kezébe. Hát, Mester doktor után, ékesszólása után most már magamra vagyok kíváncsi, hogy mit fogok tudni mondani ezek után, ahol Ady Endreidézetekkel, Juhász Gyulaidézetekkel tarkította a beszédét. Azon túlmenően, hogy magas ztos volt, borzasztóan megható is, számomra legalábbis. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy két dolgot említsek csak. Az egyik, hogy ma, most 20 éve, hogy New Yorkban az ENSZ a gyermekjogokról elfogadott egy egyezményt, és ez 18 éve már a magyar jogrendnek is része, hiszen többek között ez adja az apropót arra, hogy erről a dologról itt beszélhetünk. Mi 2002ben hirdettünk meg millenniumi fejlesztési célokat, mégpedig “Egy gyermeknek való világ” címmel. Azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak általában nemho gy nincs szégyenkeznivalója, hanem nagyon sok eredményre büszkének kell lennünk. Ugyanakkor nem tudok kibújni a bőrömből én magam sem, éppen ezért egy szociológiai definíciót hadd mondjak. Ez a mintakövetés. A mintakövetés nem más, mint ahogy ön is említet te, képviselő úr, hogy amit a gyerekek látnak, azt fogják követni. A másik szociológiai definíció, amit itt feljegyeztem magamnak, az értékválasztás. Ha csak jó és szép értékeket látnak a gyerekek maguk körül, akkor jókat fognak választani. De ha látnak ro sszakat is, csúnyákat is, meg látnak jókat is, akkor már legalább 50 százalék a differencia, mert választhatnak amolyat is, amit mi nem szeretnénk. Vitathatatlan, hogy a felnőtteken múlik a legtöbb mintakövetés és értékválasztás. Ha ebben a kategóriarends zerben tudunk példát mutatni, akár itt az Országgyűlésben, akár szülőként, akár a választott testületeinkben, akár a szűkebb közösségeinkben,