Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő tö... - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2788 Köszönjük, Kovács Zoltán képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni rövidebben vagy hosszabban. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Avarkeszi Dezső igazsá gügyi és rendészeti államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Készülődik. Öné a szó, államtitkár úr. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgy űlés! Kedves Képviselőtársaim! A most tárgyalandó törvényjavaslat országgyűlési vitájának lezárásával a kormány és a magyar törvényhozás által közel egy éve elindított reformfolyamat, hatalmas munka ér véget, amelynek célja a magyar közigazgatás modernizác iója, az ügyféli és adminisztratív terhek csökkentése, egy valóban ügyfélbarát és szolgáltató közigazgatás megteremtése volt. A nagy feladat igen terjedelmes törvényjavaslat előkészítését és benyújtását tette szükségessé, amely, egyetértve képviselőtársaim jogos felvetéseivel, tartalmazott pontatlanságokat, kodifikációs hibákat, de a tisztelt Ház konstruktív hozzáállásának köszönhetően ezeket a hibákat módosító javaslatok orvosolni fogják. Engedjék meg, hogy ezért a segítőkész együttműködésért, a javító szá ndékkal megfogalmazott kritikákért, valamint a bizottságok felelős munkájáért itt, a plénum előtt is köszönetet mondjak. (21.50) Nem könnyű pár percben összefoglalni azokat a változásokat, amelyeket a jelen törvényjavaslat el fog indítani 2009. október 1j e után. Több képviselőtársam beszélt az általános vitában csendes közigazgatási reformról, bizonyos tekintetben paradigmaváltásról a hatósági ügyintézésben. Valóban, a javaslat kifejezett célja, hogy a régi, a magyar közigazgatást sok helyütt ma is jellemz ő, megkövesedett struktúrákat lebontsa. Ezek helyébe olyan szabályozást kíván léptetni, amely növeli a hatóságok felelősségét az ügyek pártatlan és színvonalas elintézésében, másrészt az ügyfelek számára időt és pénzt spórol meg. Ha a fő pontokat kellene k iemelni, első helyen mindenképpen a közigazgatás elektronizációját említeném. A törvényjavaslat elfogadásával a közigazgatási hatósági eljárásokban jelentősen kibővül az elektronikus kapcsolattartás lehetősége, hiszen a javaslat csak ott él e lehetőség kiz árásával, ahol a technikai feltételek még nem adottak az ügyek ügyfélkapun keresztül történő intézéséhez. Az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének biztosítása során a jogalkotónak rendkívüli a felelőssége abban, hogy a megalkotott rendelkezés ne marad jon üres frázis. Amíg az adott szervnél nem biztosítottak az elektronikus kapcsolattartás feltételei, addig az elektronikus kapcsolattartás kizárása a felelős jogalkotói lépés. A javaslat elvégzi a Ket.novella által bevezetett azon koncepcionális módosítá s jogrendszeren történő átvezetését, amely szerint a jövőben a hatóságoknak és az ügyfeleknek az eljárási határidőket napok helyett munkanapokban kell számolniuk. Jelentősen egyszerűsödik az ügyfelek helyzete a különböző adatigazolásokkal összefüggésben az által, hogy a javaslat életet lehel a Ket. azon, jelenleg halott szabályába, amely szerint az ügyfél nem kötelezhető olyan adat igazolására, amely valamely jogszabállyal rendszeresített hatósági vagy bírósági nyilvántartásban rendelkezésre áll. Évtizedes p robléma a közigazgatási hatósági eljárásokban a szabályozás megosztottsága, széttöredezettsége. Valóban, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény sokkal egyszerűbb, rövidebb, könnyebben alkalmazható volt, mint a Ket. Me gértve az Áe. iránt sokszor megnyilvánuló nosztalgikus megnyilatkozásokat, azt is be kell látni, hogy az Áe. hézagos szabályozása a közigazgatási hatósági eljárásokban is felmerülő új kihívásokra egyre kevésbé volt képes hatékony választ adni. Emellett ped ig az ágazati közigazgatási hatósági eljárások szabályozása során rendszeresen figyelmen kívül maradt a jogrendszeri koherencia iránti alkotmányos igény. Ez együtt járt azzal, hogy ahány hatósági eljárás, sőt ahány hatóság csak létezett, a joganyag annyifé le sajátos eljárásjogot tételezett.
