Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
2654 Igenis helyénvaló lenne azokat a pénzeket, amelyeket például környezetvédelmi beruházásokra lehet fordítani, a visszasajtolás technikai megvalósítása érdekében is használni. Ha jó megoldás a visszasajtolás, akkor erre bizonyságot leginkább az ad, hogy az állam a saját eszközeivel segíti az ilyen módszereket alkalmazni szándékozókat. Ugyanakkor az a tapasztalat, ami ebből a térségből jött, azt mondatja, nem mindegy, hogy milyen rétegről, milyen technikai megoldásról van szó, illetőleg a fenntarthatóság okán az is felmerül, ha egyébként környezeti szempontok nem szólnak mellette és gazdaságilag más megoldások is alkal mazhatók, akkor ne feltétlenül ragaszkodjunk hozzá. De hát erről szól az egész előterjesztés. Az előterjesztés mai vitája alapján is azt gondolom, mindenképpen kell hagyni önmagunk számára még egy körös megbeszélés lehetőségét - ezt már biztosan megteremte ttük azzal, hogy módosító indítványt benyújtottak, így vélhetőleg részletes vitára is sor kerül , annál is inkább, mert noha tudom, hogy nem a kormány az előterjesztő, de szeretném látni az előterjesztésben szereplő kormányrendeletbe utalt kérdéseket, ill etve azt, hogy a kormány ezt hogyan kívánja szabályozni. Ezt, képviselőtársaim, eddig nem láttuk, vagy nem minden elemét láttuk; erre adjunk önmagunknak lehetőséget. És ha ezt is látjuk, és mérlegeljük azt a soksok érvet, ami már eddig is elhangzott, és n yilvánvalóan a vitában még ezután is elhangzik, akkor megalapozottan fogunk tudni dönteni egy egyébként indokaiban, szándékaiban mindenképpen támogatható előterjesztésről. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Farkas Sándor képvi selő úré a szó. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, illetve az érveket pró és kontra, engem nagyon nagy szomorúság töltött el, már csak azért is, mert több mint ötven évvel ezelő tt - elnézést, hogy ilyen messziről kezdem, a bizottság tagjai már hallották tőlem - kisgyerekként csodálkoztam rá arra a technikára, amivel az első termálkutat fúrták Szentesen a kórház területén, ami engem egy karácsonyfára emlékeztetett, ami a boldogság jele. Egy új energiát találtaktaláltunk akkor, és azt gondoltam, hogy ez majd hosszú évekre, évtizedekre meg fogja határozni a térségünket és meggyőződésem szerint később - már akár Magyarországra gondolva is - az egész magyar társadalom gazdasági jelent őségét vagy lehetőségét. Majd jó pár év múlva konkrétan kapcsolatba kerültem a termálenergiával mint felhasználó. Azokat a kutakat Szentes térségében általában a hatvanas évek végén, a hetvenes évek közepe és vége felé, tehát egy tizenéves periódusban fúrt ák. Ezzel olyan kitörési lehetőséget kapott az a térség, amit az ország különböző területei folytattak. Ma is vallom, hogy ez az egyetlenegy olyan energia Magyarország számára, amely nem csővezetéken, nem távvezetéken, nem valamilyen leágazással, nem valam i kapcsoló vagy tolózár útján kerül Magyarországra, hanem itt van a talpunk alatt. Ezt nem kihasználni - ezt szeretném hangsúlyozni - szerintem bűn. Olyan bűn, amit nem bocsáthatnak meg az utódaink sem számunkra, már csak azért sem, mert ma már tudjuk, hog y a gáz- és nyersolajlelőhelyek jelentős része nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is belátható időn belül ki fog merülni. Ez az energia viszont itt van a talpunk alatt, s ennek az energiának az utánpótlása biztosított. Azért biztosított, mert ennyi év tapasztalatából mint kúthasználó is merem mondani, hogy a kúthozamok nagyon pici ingadozástól eltekintve nem változnak, sőt tudok ilyen kutat is mutatni önöknek, akár a gyakorlatban is be tudom bizonyítani, hogy ezek a kutak ma is pozitívak, tehá t nem kell szivattyúzni. Semmiféle műszaki beavatkozás nem szükséges ahhoz, hogy ez a termálenergia a földből kijöjjön. Ez azt jelenti, hogy ezek a hetvenes évek elején - most már mondhatom, hogy durván negyven éve - fúrt kutak ma is aktív, pozitív kutak, a hozamuk némi ingadozással, de kiegyenlített, s a hőfokuk hasonló módon kiegyenlített. (13.30)
