Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 25 (213. szám) - A mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2590 Most ezt lehet annyira általánosan, hogy kitalálunk egy nagyon hangzatos, jó címet, ahogy tette ezt T orgyán képviselő úr annak idején, az ő idejében hétről hétre, nem tudom, hány tucat ilyen országgyűlési határozat fellelhető a parlamenti jegyzőkönyvekben, illetve a dokumentációkban, és lehet ennyire igényesen, hogy megpróbálja a javaslattevő egészen pont osan meghatározni, hogy milyen keretekben kelljen gondolkodnia a kormánynak akkor, amikor majd rendeletet próbál alkotni. Csak ennyit akartam magáról a műfajról mondani, szerintem is több értelme van olyan országgyűlési határozatot csinálni, aminek van tar talma, van irányultsága, hogy körülbelül mit akarunk megoldani. Hát akkor nézzük, mi ennek a tartalma, ami itt a kezünkben van! Első ránézésre az, hogy differenciáljuk ezeket a parkolási igazolványokat, legyen saját jogú meg szállítói jogú igazolvány, első ránézésre ez talán még tetszetős is. Engem is némiképp kicsit becsapott, és csak aztán, amikor részleteiben kezdtem el gondolkodni rajta, jöttem rá, hogy tulajdonképpen ennek a megkülönböztetésnek olyan sok értelme nincs. Ha azt akarjuk ezzel elérni, hogy a saját jogon gépkocsit használó valamennyivel kedvezményezettebb helyzetben legyen, mint aki nem saját jogon használja a gépkocsit, csak szállít - feltehetően sérült hozzátartozóját szállítja , és elkezdtük végiggondolni, hogy ez mit is jelent a mindenn apokban, akkor azt hiszem, ennek az érdemi megkülönböztetésnek sok értelme nincs. Ha például eszünkbe jut egy anya, aki sérült gyermeket nevel, nyilván szállítói igazolványt tud majd igényelni meg kapni. Miért is hátrányosabb ez, mint ha maga az érintett v ezeti a gépkocsiját? Indokolatlan, indokolhatatlan. Ha például arra gondolunk, hogy nemcsak mozgásukban korlátozott személyek segítése lenne indokolt egy ilyen parkolási kedvezménnyel, hanem másfajta fogyatékossággal élők segítése is; hogy csak egy példát mondjak: ha egy anya egy autista gyereket nevel, akivel gyötrelem tömegközlekedésen utazni, egyszerűen nem lehet, mert a gyermeknek olyan fóbiái vannak, hogy nem tudja tömegben szállítani a gyerekét, és használnia kell valamilyen saját gépkocsi megoldást. Miért is kell olyan jogszabályt vagy olyan rendeletet alkotnunk, amely hátrányosabban különbözteti meg ezt az esetet annál, mint amikor valaki képes arra, hogy maga vezesse mozgássérülten az autóját? Tehát igen, én erősen aggályosnak tartom azt, hogy egyál talán ebbe az irányba érdemese elindulni. Mint ahogy többen kifogásolták ezt a c) pontban jelzett időtartamkorlátot is, amit ráadásul technikailag nagyon nehezen tudok értelmezni. Mondjuk, minden parkolóórát átállítunk arra, hogy másfajta parkolócédulát n yomjon ki a szállítási jogú igazolvány birtokában parkolójegyet váltónak, és másképp ketyeg az óra? Szóval, száz szónak is egy a vége, azt gondolom, hogy technikailag ez sokkal bonyolultabb, mint amilyen jó szándék vezérelhette, mondjuk, az előterjesztőt, amikor elkezdett gondolkodni rajta. Azt is aggályosnak tartom, ami a d) pontban szerepel, hogy akkor most próbáljuk meg újra centralizálni az igazolványok kiosztását. Volt olyan idő, ráadásul néhány éve - nem tudom most emlékezetből pontosan, hogy mennyi i deje - alakult ki a jelenlegi igazolványrendszer, illetve a jelenlegi igazolás kibocsátásának a rendszere - de most tényleg, az a legnagyobb problémánk, hogy hátha a háziorvos úgy ad ki ilyen igazolást, hogy indokolatlan? Ezért akarunk egy nagyon jelentős mértékű adminisztrációs terhet az ORSZSZIra pluszban rárakni, hogy… Miért is? Hogy elkerüljünk valami visszaélést? Mert hogyha az ORSZSZIban adják ki, akkor biztos nem fordulhat elő, hogy olyan ember kap igazolást, aki nem is jogosult rá? Tehát azt gondo lom, indokolatlan a centralizálás is a kérdésben, indokolatlan az a hozzáállás, hogy adminisztrációs terheket rójunk az érintettekre. (19.30) Ebben a munkában korábban a MEOSZ, maga a Mozgássérültek Országos Szövetsége nagyon aktívan részt vett, azt gondol om, hogy megnyugtatóan meg közmegelégedésre. Azon a ponton értek egyet az előttem megszólalókkal, ami viszont nem tesz szükségessé országgyűlési határozatot vagy új rendeletet, hanem a jelenleg működő rendszerünk jobb alkalmazásának hatékonyabb megoldása l enne különös jogszabályi módosítások nélkül, hogy
