Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ECSŐDI LÁSZLÓ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója:
2451 A kisebbségi vélemény megítélésünk szerint azért kell ho gy megfogalmazásra kerüljön, mert habár nem vitattuk az időszerűségét, sőt - egyetértve Herbály képviselőtársammal - igen, megkésettnek tartjuk a törvény napirendre vételét, azonban mi másképp látjuk a megoldás lehetőségét, mint ahogy azt az előbb hallottu k a többségi álláspont alapján. A mi álláspontunk az, hogy a polgárok biztonságérzetét, a vagyonvédelem megteremtését elsősorban egy stabil, erős, a helyzet magaslatán lévő, az állampolgárok szemében egy elfogadott rendőrség kell hogy biztosítsa. A mi szám unkra az, hogy a különböző területeken lévő szervezetek jelentős, de elaprózott módon történő forrásfelhasználása nem hasznosul kellőképpen, azt jelzi, hogy mindenképp változtatásra van szükség. Méghozzá úgy, hogy az egységes vidéki, ha úgy tetszik, zöldre ndőrség vagy mezőőri szolgálat, vagy a vidék rendjének a megteremtése érdekében egy erős, egységes szervezetre van szükség. Az erdőtörvény vitája kapcsán nagyon sokszor elmondtuk, hiába hozunk létre erdővédelmi szolgálatot akkor, amikor az erdő tulajdonosá t járó motorfűrésszel támadják meg a fatolvajok. Kérem szépen, bármilyen sprayt és bármilyen lehetőséget, esélyt adnak a szolgálat tagjainak, ezeket a cselekményeket nem lehet megfékezni. Itt egyetlen dolog van és egyetlen eszköz ma a technika világában; a mobiltelefont feltalálták, a videokamerát feltalálták, a fényképezőgépet feltalálták. Tehát nem kényszerítő eszközökre - idézőjelben, a bizottság ülésén elhangzott , nem egyes szakmai területeket képviselő szervezetek magánhadseregeire van szükség; egys zerűen arra van szükség, hogy valamennyi érintett terület egy egységes védelmet kapjon. A forrásokat célzottan, úgy használják fel, hogy utána már az öntevékeny polgárok, kapcsolódva ehhez a rendszerhez, képesek legyenek segíteni. És ekkor majd megítélésün k szerint javul a vidéken élő emberek biztonságérzete és a határban dolgozó emberek biztonságérzete is. Nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy lassan már, ha a gazda kimegy a határba, és látja, hogy lopják a terményét, egyetlen lehetősége van: köszön és táv ozik. Távozik, mert meg sem mer szólalni. Nos, ilyen esetben ez a mezőőri hálózat vagy a szétaprózott források alapján a megfelelő hálózat hiánya és a rendőrség esetenként gyenge hatékonysággal történő működése azt okozza, hogy az emberek jelentős vagyonve szteséget szenvednek el, nem érzik azt, hogy a vagyonvédelem működik. Tehát a mi megítélésünk szerint valóban szükség van a törvény módosítására, a megfelelő módosító javaslatokat nyilván majd benyújtjuk határidőben. A legfontosabb a részünkről az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat úgy használjuk fel, hogy az valóban hatékonyan segítse az emberek biztonságérzetének az erősödését. Hogy a közterületfelügyelők most éppen gumibotot hordanak az oldalukon vagy éppen gázspray van egyegy erdőszolgálati őrnél, az nem azt jelenti, hogy ő a cselekményeket meg tudja akadályozni. Meggyőződésünk, hogy sokkal koncentráltabban és hatékonyabban kell a forrásokat ezen a területen felhasználni, és akkor majd javul az emberek biztonságérzete is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Ecsődi Lászlónak, az önkormányzati bizottság előadójának. ECSŐDI LÁSZLÓ , az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója : Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársai m! Államtitkár Úr! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság május 13án tárgyalta meg a szóban forgó törvényt, és többségileg, 15 szavazattal támogatta, és 11 tartózkodás volt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ez azt jelenti, hogy a szo kásos politikai felhangokat leszámítva azért alapvetően egy szakmai vita alakult ki a törvény vitájánál. Tulajdonképpen a szükségességét mindkét oldal megfogalmazta, még akkor is, ha mindkét oldalon keletkeztek aggályok, illetve olyan felvetések, amelyeket ott a minisztérium képviselője talán megválaszolt,
