Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 23 (190. szám) - V. Németh Zsolt és Bebes István (Fidesz) - a külügyminiszterhez - “Ennyit ér a magyar diplomácia?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
234 Köszönöm szépen. A miniszter úr válasza nem volt teljesen kielégítő, hiszen nem nyilatkozott arról, hogy a kerékpáros közlekedés feltételeit megteremtő, ennek a fejlesztését a továbbiakban biztosító ors zággyűlési határozati javaslathoz mi a kormánynak a viszonya. Remélem, hogy támogató lesz. Ami a pályázati átcsoportosításokat illeti, természetesen valamennyien, akik ebben a Házban elkötelezettek vagyunk ebben az ügyben, örömmel elhisszük ezt, és árgus s zemmel fogjuk figyelni, hogy valóban így működike majd a rendszer, mert ha igen, akkor teljesen mindegy, hogy közvetlenül vagy indirekt módon kerülnek oda ezek a pénzek, az a lényeg, hogy jusson forrás erre a területre. A miniszter úr válaszát minden kéte lyemmel és a gyanakvás további fenntartásának lehetőségével együtt elfogadom (Moraj a Fidesz soraiban.) , leginkább azért, amivel befejezte a válaszát. Úgy tűnik, hogy ennek az interpellációnak annyi értelme már volt, hogy egy munkahelyet már biztosan siker ült megmentenünk vagy megteremtenünk, és újra lesz kerékpárügyi biztos a Közlekedési Minisztériumban, és ezt nagyon fontosnak tartom. Elfogadom a választ. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) V. N émeth Zsolt és Bebes István (Fidesz) - a külügyminiszterhez - “Ennyit ér a magyar diplomácia?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : V. Németh Zsolt és Bebes István, a Fidesz képviselői, interpellációt nyújtottak be a külügyminiszterhez: “Ennyit ér a magyar diplom ácia?” címmel. V. Németh Zsolt képviselő úré a szó. V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy 2004 májusában milyen örömmel fogadta az ország lakossága az Európai Unióhoz való c satlakozást. Mindannyian azt hittük, hogy ettől majd jobb és szebb lesz nekünk, és újra teljes jogú tagjai leszünk az Európai Közösségnek. Azt hittük, hogy az uniós országok közös célok érdekében egymással összefogva, a másikat segítve és támogatva lépnek fel. Azt hittük, hogy az a szó, hogy “európaiság”, egyfajta szemlélet- és viselkedésmódot, kultúrát jelent majd, amelyhez mi is csatlakozni akartunk. Azt is hittük, hogy európai uniós tagállamnak lenni egyfajta biztonságot nyújt, ami jól körülhatárolt köte lezettségekkel, de egyben jogokkal is jár majd. Az elmúlt időben azonban sajnos a környezetvédelem területén megtapasztalhattuk az európai lét árnyoldalait is. Saját bőrünkön éreztük és érezzük, hogy hatékony és erős érdekképviselet nélkül bizony csak lené zett, másodrendű állampolgárai vagyunk az Európai Uniónak. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt hiszem, ismeri az osztrák oldalról hazánkat hosszúhosszú évek óta érő Rábaszennyezés ügyét. Hány és hány tiltakozás, tüntetés, civil szervezetek és az ott élők ö sszefogása kellett ahhoz, hogy végre a magyar diplomácia hozza azt, amit tőle joggal elvárhatunk, s megtegye a Rába habzását okozó, a folyót szennyező bőrgyárakkal és geotermikus vízi erőművel szembeni keményebb fellépést. Tisztelt Államtitkár Asszony! Mos t itt az újabb ügy, a Szentgotthárd mellett az osztrákok által felépítendő szemétégető ügye. A magyar polgárok, egyesületek, civil szervezetek, Szentgotthárd városa, a környék többi települése, a három megye és a Magyar Országgyűlés egyöntetű tiltakozása