Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 18 (211. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés mentelmi jog megsértése ügyében hozott bizottsági határozatról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
2327 eléréséhez nélkülözhetetlen - az önkormányzatoké mellett, ezt hozzá kell tegyem - az állam felelősségvállalása, vagyis az ivóvízbázisoknak és a vízműellátás alapstruktúráinak kizá rólagos állami tulajdonban kell maradniuk. Ezen az alapon beszéljünk róla, és így döntsünk a kérdésekben! Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Tisztelt Ház! A számok, amelyek elhangzottak, fontos ak voltak, mert valóban, ma Magyarországon mintegy 94 százalékban arról beszélhetünk, hogy már ivóvízbekötéssel rendelkező lakások vannak az ország területén. Valóban arról beszélhetünk, hogy az ivóvízvezetékek hossza összesen 90 ezer kilométer, amiről, ha tovább folytatnám a számokat, az onnan kezdődik, hogy a szolgáltatott ivóvíz mennyisége 550 millió köbméter/év, és ezt az ivóvízmennyiséget összesen 370 vízközműszolgáltató végzi. A 370 vízközműszolgáltatónak a nagyobbik része ma önkormányzati tulajdonb an van, önkormányzati cég. Remélem, azok, akik az elmúlt hetekben többször felvetették az ivóvízszolgáltatásnak, az ivóvízvagyonnak a privatizációs gondolatát, azok nem abból a meggondolásból indultak ki, hogy a ma többségében jobboldali vezetésű városok, a társulások esetlegesen privatizálni szeretnék a saját vízközműtulajdonukat. Ha ebben nincs ilyen szándék, akkor természetes és egyenértékű, hogy a kormány álláspontja, amelyet jó két héttel ezelőtt egy interpellációra adott válaszában Oszkó Péter pénzü gyminiszter úr is ismertetett, ebben a kérdésben egyértelmű. Három nem volt a válasz: nem kívánjuk privatizálni a vízközművagyont, nem kívánjuk privatizálni azokat a cégeket, amelyek tartós állami tulajdonban vannak, az átszervezési előkészítő munkálatok p edig nem egy privatizációt készítettek elő. (13.20) Ma, amikor közel egy hónapja nem volt olyan csapadékmennyiség Magyarországon, ami mind az öntözéshez, mind a kertgazdálkodáshoz mármár nélkülözhetetlen, egyre többen vagyunk, akik felismertük azt, hogy m ilyen érték a víz. Valóban, a XXI. század egyik stratégiai kincséről beszélünk, olyan stratégiai kincsről, amire azt is mondhatnánk, hogy nemzeti érdek és nemzeti érték, és ezt a nemzeti érdeket és értéket együttesen kezelve mindenképpen tartósan állami tu lajdonban kell tartanunk. Ezért is tartom fontosnak folyamatosan hangsúlyozni, hogy a tárca nem szándékozik olyan kezdeményezéssel előállni, amely ennek a tulajdonnak a privatizációját készítené elő. Fontos azonban azt elmondanunk, hogy ez a rendkívül szét aprózott szolgáltatás nagyon sok helyen nem felel meg a követelményeknek. Fontos elmondanunk, hogy éveken keresztül nem volt megfelelő a díjszínvonal, az amortizációs elszámolások hiányosságai napi gyakorlatok, elégtelen a fenntartás, nem jutott pénz a rek onstrukcióra, nem megfelelő az a szolgáltatási biztonság, amelyet már a többször is emlegetett önkormányzati társulási cégek nyújtanak a lakosság számára. Nemrégiben közösen szólaltunk fel egy konferencián Fónagy János egykori miniszter úrral, ahol elmondt uk, hogy egyébként semmiképpen nem lenne célszerű, hogyha ezt a kitűnő adottságot olyan működéssel rontanánk, aminek az eredményeképpen nem a gejzírek, hanem a csőtörések országává válna Magyarország. Ezért aztán azt gondoljuk, hogy a fejlesztésekhez, a re konstrukciókhoz az önkormányzatoknak is, az állami cégeknek is mihamarabb hozzá kell látni. Azt, hogy ezt elősegíthessük, és a biztonságot megadjuk, a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását fogjuk benyújtani a kormánynak és a kormány a következő üléss zakra ezt be fogja nyújtani a parlamentnek. Remélem, ezt követően mind az önkormányzati, mind pedig közvetlenül az állami szférában olyan működési biztonság áll elő, ami hosszú távra garantálja azt a jó minőségű ivóvizet, amelyre az ország minden területén a lakosság joggal tart igényt.
