Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2313 gazdaság által az adott régióban igé nyelt szakképesítésekről. Megítélésem szerint a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája az, hogy nincs regionális összehangolás, vagy rendkívül korlátozott a szakképzés regionális összehangolása. Ez a pont, amelyik a törvénytervezetben benne van, és amit a törvénymódosítás eredeti javaslata erősíteni szándékozik, a képviselő úr javaslata alapján rendkívüli mód gyengülne, ezért nem javasolom, hogy támogassuk ezt a módosítást. Én úgy gondolom, hogy éppen hogy ezt a döntési kompetenciát erősíteni kell, mert szükség van a szakképzés szervezésének regionális összehangolására, de ez csak akkor fog érvényesülni, ha a döntési joggal rendelkező regionális képzési és fejlesztési bizottságok valóban élni is fognak a döntési jogukkal. Sajnos a törvényhozás a tisz kek létrehozásában a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak ilyen erős jogosítványt nem adott, ennek az a következménye, hogy ma a tiszkek tekintetében - akár társulási, akár társasági formában működnek - mérhetetlen anarchia van, és rendkívül sok, területileg nem értelmezhető tiszk jött létre országosan, miközben az eredetileg is térségi feladatellátásra koncentrálna. Én azt gondolom tehát, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottságok erősítése helyes irány, azt nem szabad gyengíteni, ugyan akkor nagyon fontosnak tartom, hogy abban a valódi gazdasági érdekek érvényesüljenek, a politikai szempontok, a települési szempontok és az intézményi szempontok korlátozottabban érvényesüljenek. Ezekkel a bizottságokkal - több működését láttam már - által ában különben az a baj, hogy ahelyett, hogy valóban gazdasági érdeket közvetítenének, éppen a területi érdekek vagy a települési érdekek lobbistájává válnak, bár gazdasági alapon delegálják őket, az adott települési vagy intézményi érdeket közvetítik. Ez a működésben is torzulást eredményezhet. Félő, hogy ebben a bizottságban is vagy ezekben a bizottságokban is ez a szempont erősödni fog. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy ez további törvénymódosítást igényelne, mármint hogy erősítsük a szakmai szempontok érvé nyesülését. De az a javaslat, amelyik gyengíteni szeretné a regionális fejlesztési és képzési bizottságok döntési szerepkörét, szerintem nem helyes, pont ellentétesen, ezt tovább is erősíteni kellene. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) : Kös zönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP. Parancsoljon! BÓKAY ENDRE (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Velkey Gábor képviselőtársammal teljesen egyetértek, mert ha a regionális képzési bi zottságok ilyesfajta jogát csökkentjük, akkor az egésznek az értelmét vesszük el. Hiszen ha nem ez a bizottság határozza meg a gazdaság igényeinek megfelelő képzési struktúrát, összetételt, szerkezetet, akkor valójában meg lehet kérdezni, hogy ki, és akkor az intézményen belül az iskolák a maguk belátása alapján fogják ezt meghatározni, és ez nem biztos, hogy megfelel a társadalmi igényeknek, a gazdasági elvárásoknak. Annak ellenére, hogy ebben teljesen egyetértünk, én vitatnám az ön állítását. Az mondja, h ogy a regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyfajta területi lobbista érdekeket szolgálnak. Ez nem fedi a valóságot. Én a magam részéről a déldunántúli bizottságnak vagyok az elnöke, de minden egyes döntésnél nekünk mérlegelnünk kell azt, hogy a tiszkek hogy tudják összeszervezni ezt a nagyon szétszórt szakképzési rendszert, hiszen tudjuk, hogy egyik helyen a humán tőke rendkívül fejlett, tehát nagyon jó színvonalú oktatók vannak, jó technológiai berendezésű műhelyek, oktatótermek várják a fiatalo kat, másik oldalon viszont kevésbé jók, vagy egyszerre két ilyen is kifejlődött egy városon belül is. Ezeknek az összeépítéséhez, összehangolásához nyilván idő kell, tehát lépésről lépésre lehet megtenni ezt, és olyan radikális döntéseket nem tudunk hozni, amikor azt mondjuk, hogy egyik pillanatról a másikra valahol a képzést megszüntetjük, felszámoltatjuk azon az alapon, hogy a másikon már megy.
