Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2306 M indezt azért mondom el, mert ha a célját nézzük ennek a törvénynek, elsősorban azt, hogy a lemorzsolódást csökkentsük, illetve a tanulókat, a fiatalokat, akik ebben a 910. osztályban a számukra végtelenül unalmas közismereti tárgyakkal kénytelenek a tanul ási idejük jelentős részét eltölteni, és ezt egyszerűen nem hajlandók elvégezni, az ő számukra kínáljunk alternatívát. Azért hangsúlyozom, hogy alternatívát, mert ahogy többen is itt a vitában hangsúlyozták, ez nem egy kötelező érvénnyel bevezetett törvény lesz, hanem lehetőséget kínál a szakiskolák számára, hogy éljenek azzal, hogy azon tanulók, akik a közismereti tárgyakban és ezek elsajátításában rendkívül kudarcosak, tehát nem tudják elvégezni és ezért lemorzsolódnak, az ő számukra mégis egy alternatívá t kínáljanak, pontosabban egy szakma tanulását tegyék lehetővé. (13.40) Meg is határozza a törvény, hogy elsősorban milyen szakmák, szakmacsoportok területén lehetséges ez: az építőipari, gépipari szakmák területén, ahol a hároméves képzés elegendő ahhoz, hogy aki itt elvégzi a tanulmányait, az utána munkába állhasson. Mivel kész szakmai végzettséggel rendelkezik, bizonyos tankötelezettség alól feloldást nyer, és így 17 éves korában munkába állhat az érintett fiatal. Erre azért van szükség - mint hangsúlyoz tam , hogy a lemorzsolódást, ami jelen pillanatban nagyon nagy, főleg a szakmunkásképző iskolákban, valamilyen módon megakadályozzuk. Ma nem látunk más alternatívát. A másik oldalról ezt az iskolák szorgalmazzák. Az iskolák pedagógusainak igazuk van abban , hogy nemcsak a közismereti tárgyak, nemcsak a tankönyvek alapján lehet tanulni és a tanuláshoz bizonyos készségeket elsajátítani, hanem - ahogy tisztelt képviselőtársam is említette - létezik a manuális tanulás is. Ha a manuális tanulás során a fiatalok számára siker adódik - és miért ne adódhatna, hiszen egy másik utat próbálnak ki , más lesz a viszonyuk az iskolához, az oktatási rendszerhez. S ha ezzel elérjük, hogy a lemorzsolódott fiatalokat visszatartsuk, és ilyen értelemben sikert biztosítsunk szám ukra, akkor a lehető legtöbbet tudjuk elérni. S nem mellesleg számukra adunk egy kenyérkereseti lehetőséget, amellyel a későbbiekben elhelyezkedve a munkahelyükön a megélhetésüket biztosítsák. Viszont ha ez nem történik meg, akkor a társadalomnak erre ninc s semmilyen más válasza. Itt jelentős mértékben szociálisan hátrányos helyzetű diákokról van szó, sőt úgy szokták mondani, hogy halmozottan hátrányos helyzetű diákokról, akiknek a visszavezetése részben pedagógiai, részben gazdasági kérdés, de legalább ily en mértékben szociális kérdés is. Ha nem tudjuk számukra a kitörési pontokat biztosítani, akkor - mivel olyan családi háttérrel, környezettel rendelkeznek - ott maradnak, beragadnak ebbe a bizonyos rétegbe, és számukra jövő egyszerűen nem ígérkezik. Ha vis zont a szakmai tudásuk alapján el tudnak helyezkedni, akkor nemcsak az ő útjukat egyengetjük, hanem a mögöttük lévő társadalmi réteg, a mögöttük lévő család lehetőségeit is feltüntetjük, illetve számukra is jobbá tesszük ezeket, és elképzelhető, hogy valam ennyire kitörnek. Az is elhangzott a vitában, hogy a szakképzés és a foglalkoztatás szorosan összefügg. Igen, rendkívül szorosan összefügg. Minél magasabb általános tudással rendelkezik egyegy társadalmi réteg, annak a körében sokkal kisebb a munkanélküli ek száma. Nagyon jól ismert, hogy semmilyen hátrányunk nincs bármely európai országgal szemben a munkavállalók arányát tekintve a felsőfokú és a középfokú végzettségűek esetében. Itt ugyanúgy 7080 százalékosan vesznek részt a munkában, és a munkanélküliek között rendkívül kis arányban vannak jelen. S mint ahogy az első mondataimban is említettem, a legtöbb és a legnagyobb baj vagy az elavult szakképzettségű emberekkel van, vagy pedig azokkal, akiknek nincs semmiféle végzettségük. Ezért mondom, hogy a szakk épzés és a foglalkoztatás szorosan összefügg. Kérdés az, hogy ezek a fiatalok felnővén belépneke a felnőttoktatási rendszerbe egy hat hónapos tanfolyam elvégzésével, és tudnake szakmát tanulni. De addig hol vannak, mit csinálnak? Számunkra ez egy úgyneve zett megelőző kérdést jelent. Említette, hogy párhuzamossá tesszük a rendszert, és a fiatalok számára már nincs kitörési, előrelépési lehetőség akár az érettségi, akár egy más szakma felé . Ezt nem igazolja a gyakorlat.
