Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 11 (209. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2229 Kölcsönös és közös érdekünk ez? Magyar állampolgárként mindenképpen. Úgy gon dolom, politikai erőkként is kölcsönös érdekünk, hiszen a mai ellenzék nyilván kormányzati szerepre készül, feltehetőleg nekik is érdemes végiggondolni, amikor bizonyos intézkedések hatásait publikusan rendkívül vehemensen és néha egy picit, hogy is mondja m, meglehetősen felületesen bírálják, hogy ezekkel a megnyilatkozásokkal esetleg fél év múlva, egy év múlva el is kell majd számolni. Azt gondolom, próbáljunk visszamenni azok közé a realitások közé, amik vállalhatóak lesznek 61218 hónap múlva is. Nagy t isztelettel azt javaslom a patkó mindkét oldalán ülő képviselőtársaimnak, hogy próbáljunk abba az irányba elmozdulni, hogy hogyan tudunk közösen elfogadható megoldásokkal egy fenntartható működést kialakítani, hogyan tudjuk azokkal az intézkedésekkel, amel yek, még egyszer mondom, nem kedveltek és nem szeretettek, egy olyanfajta külső bizalmat kiépíteni az ország irányába, ami a további fejlődéshez, remélhetőleg egy 3,5 százalékos gazdasági növekedéshez vihet el bennünket belátható időn belül. És amikor az i ntézkedések mellé csatolt nagyon világos jelzések életbe léptethetők, konkrétan arra gondolok, hogy ezek a növekményfelfüggesztések addig kell hogy érvényben legyenek, ameddig az ország gazdasági teljesítőképessége nem tudja biztosítani a továbbfejlesztés lehetőségét. Azt gondolom, ha ebből a szempontból valamilyen racionális megállapodás felé tudunk elmozdulni, akkor az eddigi vitát is le tudjuk zárni, hogy az önök jogos és szakmailag sokszor megalapozott aggodalmait kölcsönösen figyelembe véve nem egyfajt a populista álvitába tudunk belemenni, hanem olyan érdemi intézkedéseket tudunk kihozni, amelyek valóban javíthatnak a helyzeten, és minden felelős politikai erő számára elfogadhatóvá válnak. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Két perce mega dom a szót Babák Mihály képviselő úrnak. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Veress Képviselőtársam! Megértést nehéz ilyenkor kérni, ugyanis úgy gondolom, megértettük a helyzetet, sőt az imént jeleztem is, hogy több é vvel ezelőtt jeleztük, az ország rossz irányba halad, és államcsőd fenyeget. (19.20) Ilyenkor azt mondták, ne fessük feketére az eget. Nem festettük, önök pedig semmit nem fogadtak el a módosító indítványainkból, javaslatainkból. Szóval ú gy gondolom, mi régebben megértettük azt, hogy nagy baj van ebben az országban, mint a kormánypártiak. Tényleg alázattal kell itt beszélnünk az ilyen kérdésekről, mert ha az alázat hiányzik - az emberek iránti alázat és a téma iránti alázat , akkor az emb er rossz útra tér. Ön azt mondta, hogy van program, és fogadjuk el a programot. Veress képviselő úr, nem tudok erről a programról. Nézze, ha beterjesztenek egy törvényjavaslatot, és teljesen más kerül a Ház elé szavazásra, akkor itt nincs program! És nem l ehet programként emlegetni azt a csapodárságot, ami egyik nap a sajtóban így jelenik meg, meg úgy jelenik meg, meg amúgy jelenik meg. Én tehát úgy gondolom, nincs átgondoltság. A másik reflexió, amit ön mondott. Tudom sajnálni Ausztriát, de tudja mit? Elmo ndtam már ebben a Házban: a Békés megyei nyugdíjasok, családok irigylik az ausztriai problémákat meg a francia gondokat meg az ottani költségvetési problémákat, mert ott nem ezt csinálják. Tehát szeretném megértetni a tisztelt Házzal, és nem Máriát sértege tni, hogy rossz az út. Van más megoldás. Van más megoldás, és ne az emberektől, és ne csak megszorítást alkalmazzanak, hanem kezdjük el a gazdaságot élénkíteni! Kettő példát mondok rá, államtitkár úr. Úgy gondolom, nem tökéletes, de az “Út a munkához” prog ram bár késett, de jónak tartom, és mindent megteszek, hogy sikeres legyen. Mindent megteszek a magam részéről, mert helyes dolog, és jó irány. És úgy gondolom, amit kértem már itt a tisztelt Házban, hogy az uniós beruházásokat szíveskedjenek útjára engedn i, és élénkítsük a gazdaságot.
