Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 23 (190. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés dr. Sáringer Gyula volt országgyűlési képviselő (Fidesz) haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
212 Mert én egyetértek a közgazdász szakmával. Egyetértünk a Reformszövetség diagnózisával, hogy nagyon nagy a baj. Eközben a magyar kormány nem mondja el az igazat; nem mondja el a magyaroknak, hogy a gazdaságunk alapjaiban, elsősorban a reátelepedő állam hatalma s méretű és pazarló költségvetése miatt súlyosan beteg. Mintha a kormány egy csodafegyverben vagy a vakszerencsében bízna. Mintha most is, továbbra is a vágyvezérelt gondolkodás jellemezné. Ez érződik a javasolt programon, amely alulértékeli a veszélyeket, és túlértékeli a lehetőségeinket. A jelenlegi válságot nem lehet szavakkal megoldani. Ma nem lehet szavakkal kormányozni, tisztelt kormánypárti képviselők. Csak az egy irányba mutató, világos cselekvés segíthet. A kormány által javasolt program pedig nem ilyen. Ez a program nem alkalmas arra, hogy megvédje Magyarországot a válságtól. Ez olyan, mint amikor át kell ugranunk egy szakadékot, az ugrás iránya ugyan jó, de ha túl kicsit ugrunk, akkor lezuhanunk, akkor jobb, ha nem ugrunk egyáltalán. A kormány pro gramja egy kicsi ugrás előre, és nagy zuhanás a semmibe. Mi az, amit most csinálni kell? A kormány programja kevés. A Fidesz nem tett le programot. Viszont a Reformszövetség programját megismerhettük. Ezt a programot, amelyet Magyarországon meghatározó köz gazdászok, volt miniszterek, jegybankelnökök, az Akadémia volt és jelenlegi elnökei képviselnek, olyanok, akiknek a szavában bízhatunk. Lényegében ezzel a diagnózissal és a megoldási javaslatokkal a közgazdász szakma egyetért. Egyébként a politikában nincs en copyright, ezért mindegy, hogy az MDF programjára épül vagy éppen az SZDSZére, vagy hogy valójában mit tanultunk Bokrostól vagy Békesitől. Ez mind nem érdekes. Az sem érdekes, hogy a Reformszövetség programja bal- vagy jobboldali, liberális vagy konzer vatív meggyőződésből született. Csak az számít, hogy ez a program jelenthet megoldást az ország égető gondjaira. Vagy felvállaljuk a Reformszövetség programját, vagy meglehet, hogy százezrek veszítik el megtakarításaikat, munkahelyüket. Ez a program lényeg ében azt teszi, amit az európai uniós kormányok többsége. Az ír kormány például nagyon jelentős kiadáscsökkentést ír elő a saját kormányának, mintegy másfél milliárd euróval csökkenti a 350 ezer állami alkalmazott fizetését. Javasoljuk, hogy a parlament és a kormány vállalja fel a Reformszövetség javaslatát, ezért a következő két napban egyeztetést kezdeményezek mind az öt parlamenti párt frakcióvezetőjével annak érdekében, hogy egyeztessük, hogyan tud a parlament foglalkozni ezzel a programmal. A Reformszö vetség programja ugyanis hatékony gyógyszert ír le; keserűt, rosszízűt, kellemetlent, de talán megmaradunk tőle. Amikor fáj a torkunk, akkor elképzelhető, hogy a mézes tea segít, de ha akut tüdőgyulladásunk van, akkor sokkal komolyabb beavatkozásra van szü kség. A Reformszövetség kezdeményezése alkalmas arra, hogy valami megmozduljon. Olyan, mintha a program Európában íródott volna. Három éve nagyon hasonlót mond néhány képviselő, de most a közgazdász szakma összefogott, és világos programot adott. Nem érdek es, hogy kié (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , álljunk mögötte össze, hogy az ország újra talpra állhasson. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvez ető úr. A kormány részéről megadom a szót Keller László államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium részéről. Öné a szó, államtitkár úr. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget. ) Tisztelt Frakcióvezető Úr! Őszintén megmondom, hogy a kormány nem azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja megjósolni azt, hogy az államcsőd bekövetkezésének, amiről ön oly erősen beszélt, milyen a valószínűsége.
