Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
2110 az előzetes bizonyítási szakaszban, professzionális jogi háttérrel rendelkező gazdasági társasá gok intézzék el a bírósági ügyeiket akár a bírósági tárgyalótermen kívül is. De ettől függetlenül azért ma Magyarországon a bíróságok állapota más. Azért egy bíró mellett nem dolgozik annyi ügyviteli szakember, annyi titkár, annyi segéd, aki ezt a munkát e l tudná látni. Hiszen maga a módosító javaslat is nagyon sok területen a bírókat tehermentesítendő - rájuk is fér, valljuk meg , főleg, mint ahogy az indokolásban olvasható, Budapesten és Pest megyében a parkolási ügyek és egyebek miatt túlterheltek a bír ák, és vidékről rendelik fel napi pár órában dolgozni ítélőtáblákról és máshonnan a budapesti bíróságokra, tehermentesíteni az itteni bíróságokat. Nos, ilyen állapotok uralkodnak valójában a bíróságon, így nehéz azt hinnünk, hogy egy ilyesfajta, egyébként jó szándékú és tényleg előremutató kezdeményezés, amelyik a gazdasági társaságoknál felgyorsítaná az ügymenetet, az valóban meg is tud valósulni, és a bírák tudnak annyi szabad kapacitást átadni a jelenlegi titkáraiktól ezeknek az ügycsoportoknak, hogy val óban be is gyorsul ez a fajta eljárás. Ahogy olvastam a módosító javaslatot, a jogtörténeti tanulmányaimból a tőzsdebíróságok jutottak eszembe, amelyek olyan olajozottan és gyorsan működtek párnapos határidőkkel, mint amiket itt szab a törvény - pedig akko r még nem is volt elektronikus eljárás, nem lehetett elektronikusan sem illetéket fizetni, sem pedig beadványokat benyújtani , és már odamentek az emberek a válóperes ügyeikkel is. Na már most, itt is egy hasonló remek eljárást találnánk ki, hogyha az az eljárást végrehajtó szervezet, a bíróság, amelyre ezt szabjuk, valóban készen állna erre. Ezért furcsa nekem az, hogy máról holnapra szinte bevezetni javasolnák itt egyesek ezt a rendelkezést, holott a magyar bírósági valóság azért ettől nagymértékben elté r. A másik, a gyorsítással kapcsolatban mindig felmerül az a dilemma mindenkiben, hogy ha gyorsabb egy eljárás, az nyilvánvalóan a jogkeresőknek előnyt jelent, de ugyanakkor a gyorsítás a garanciák tekintetében viszont veszélyekkel jár. Mindenkinek vane k ellő ideje a bizonyítékok begyűjtésére, azok benyújtására? Itt ugyan a bíróság rendelkezésére bocsát új eszközöket, az elektronikus nyilvántartásokból lehívható adatok körét, amelyet, nem tudom, mennyire biztosít technikailag ma már a bíróságok infrastrukt úrája. Tehát vannak ilyen gyorsító eszközök, ugyanakkor mégiscsak, főleg akkor, amikor, képzeljük el, hogy - igaz, hogy megyei bíróság hatáskörébe tartozó, tehát nagyobb perértékű ügyeknél - egy kisebb vállalkozást perel egy nagyvállalkozás. Itt mindenképp - ahogy a javaslat is írja - a jogi képviselet kötelező, ráadásul nyilvánvalóan felkészült, elektronikus aláírással, ilyesfajta elektronikus ügyintézésben járatos ügyvédi irodákra lesz szüksége mindkét félnek ahhoz, hogy el tudjon járni. Egyetlen szerencs éje akkor lehet egy kisebb vállalkozásnak egy nagyobbal szemben, ha mondjuk, egy magánszemély valahogy belekeveredik a perbe, és akkor a normál eljárásrend szerint kell folytatni az eljárást. De gondoljuk el, hogy az egyik oldalon egy nagyobb cégnél bejára tott módok, bejáratott ügyvédi iroda van, míg a másik oldalon esetleg a kisebb cég nem teheti meg, hogy ilyesfajta professzionális hátteret alkalmazzon, és itt akár az előzetes bizonyításnál, akár a különböző határidők betartásánál, az elektronikus ügyinté zésnél vagy még inkább az ellenvélemény előadásakor külön illetékre is lehet kötelezni, ha az ellentmondást az alperes - tehát az a kisebbik cég ebből az előző példából véve - később nyújtja be, a bírósági meghagyás kibocsátását követően. (14.20) Azért gon doljuk el, hogy amikor egy ilyen ügyeket nem hétköznapiként űző tipikus magyar kis- és középvállalkozás találkozik egy ilyesfajta gyorsított eljárással, és ott van, hogy már bírósági meghagyás van, amire neki illetéket kell fizetni, ami neki teljesen szoka tlan volt az eddigiek során, várta a keresetlevelet, arra valamiféleképpen válaszolt - vagy az előző napirendekre visszautalva, a fizetési meghagyásra ellentmondott 15 napon belül , ehhez képest most itt egy felgyorsított eljárásban van benne, és nem kész ült fel rá, és nincs olyan professzionális háttere, amivel ezt megtegye.
