Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - Font Sándor (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ez most vicc vagy komoly, avagy már az EU által támogatott mezőgazdasági pályázatokat sem hirdetik meg az idén?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FONT SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
1978 időszakra, hiszen csak 2007 őszén tudtuk volna, akkor fogadta el az Európai Bizottság, mert nagyon fontosnak tartottunk néhány d olgot, például állattenyésztő telepek korszerűsítését, trágyakezelés megoldását. Az oka annak, hogy halasztanunk kellett néhány pályázat meghirdetését, egyszerűen a fizikai leterheltség. Ugyanis óriási a nyomás rajtunk. Egyébként az 58 jogcímből, amit hét év alatt kell meghirdetnünk, ebből 28at már meghirdettünk, tehát több mint felénél tartunk a meghirdetett pályázatokkal. Egyszerűen a Vidékfejlesztési Hivatal a napi teendői, tehát a minden évben szokásos földalapú igénylések mellett és a már elbírált és megkezdett pályázatok kifizetése mellett fizikailag képtelen arra, hogy állandóan új és új pályázatok meghirdetésével további terheket rójak rájuk. Ezért - ez egy óvatos dátum, amit ebben mi meghirdettünk - fél évre, az első félévre tiltottam le személy sz erint a saját intézkedésemmel új pályázatok befogadását. Ennek elsősorban az az oka, hogy a megkezdett beruházások számláit ki tudják időben fizetni, és értékelni tudják ezeket. Tehát a hétéves programot tekintve két év alatt felét a pályázatoknak meghirde ttük. Egyszerűen ezt a leterheltséget és ezt a tempót a hivatal nem tudja vállalni, ezért voltunk kénytelenek a saját elképzeléseinket megváltoztatni, és egy picit későbbre kitolni a pályázatokat. Én úgy látom, hogy a hivatal utoléri magát ebben az első fé lévben, és akkor előre fogjuk hozni 2010ről reményeim szerint a második félévre azokat a pályázatokat, amelyeket meg tudunk hirdetni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát nem pénzügyi a probléma. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : V álaszadásra megadom a szót a képviselő úrnak. FONT SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter úr, én nem tudom, hogy a cinizmusnak és a hazudozásnak hol van a csúcsa, de hogy önök ezt most ostromolják, abban már egészen biztos vagyok. Nag yon sajnálom azt, hogy az írásban adott válaszát itt kénytelen cáfolni, és meghazudtolni a parlament keretei között. Nagyon sajnálom azt, hogy ezzel a döntéssel erőteljesen újra hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar gazdálkodók nemhogy a régi tagországok gazd álkodóihoz képest maradnak le folyamatosan, hanem ami most már tény, statisztikai adat, a környező országoktól, akikkel együtt csatlakoztunk az Unióhoz, mivel a magyar gazdáknak nem adják meg ezeket a pályázati pénzalapokat, lecsúszunk a velünk együtt csat lakozó országok gazdálkodóitól. (16.10) A statisztikai adat, amire utaltam, azt jelenti, hogy Magyarország nettó élelmiszerimportőr lett, hogy olyan országok, mint Szlovákia és Lengyelország - ezer év távlatából még soha meg nem történt - több élelmiszert exportálnak ide Magyarországra, mint mi oda. Ezekkel a döntéseikkel járulnak hozzá sajnálatos módon, miniszter úr. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Viszontválasz illeti meg a miniszter urat. GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési mini szter : Képviselő Úr! Ön többször megteszi azt, hogy úgy állítja össze a tényeket, mintha mi hazudnánk, pedig most ön mondott valótlant. Magyarország 5,7 milliárd euró értékű mezőgazdasági terméket exportált, 3,73,8 milliárdért hozott be. Majdnem 2 milliár d a pozitív szaldónk, egyedül Európában! Legalább ezt a tényt legyen szíves tudomásul venni, és ne a saját szakállára hozzon elő adatokat. Másrészt Európában a legtöbb pályázati pénzt arányosan Magyarország fizette ki, az állattenyésztő telepeknél most már 360 milliárd forintnál tartunk az összes, 1300 milliárd forintból. Ezek a tények. Amit ön mond, azok meg valamiféle fikciók. Tehát arra kérném önt, hogy ezután is úgy próbáljunk meg dolgozni egymással, hogy legalább valós dolgokat állít.
