Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Megvettük, de hol találhatók?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
1961 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. BEDŐ TAMÁS (MSZP) : Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön á ltal elmondott adatok azt vetítik előre, hogy szigorítják az ellenőrzéseket, és szigorúbb lesz az ellenőrzés. Ezt bizalommal fogadva elfogadom a választ. Az a bortörvénymódosítás, ami előttünk van, megtartja azt a jó szokását, ami a korábbi szakmaközi meg állapodás volt, hogy a forgalombahozatali járulék 60:40 százalékos arányú megosztásában többletpénzek és jelentős többletpénzek kerülnek a borminősítő szervezethez is. Ezért azt kérik mind a szakmában érintettek, mind a piacért aggódók, hogy még hatékonyab b ellenőrzésekkel - ahogy ön is mondta - a magyarnál gyengébb minőségű, lédig borokat lehetőleg tartsunk kint, határaink kívül, vagy ha bekerül, akkor tegyük nyomon követhetővé, hogy azok, akik esetleg tisztességtelen módon magyar borként hozzák forgalomba , megfelelő bírságot fizetve kikerülhessenek erről a piacról. Köszönöm válaszát. (Taps az MSZP soraiban.) Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Megvettük, de hol találhatók?” címmel ELNÖ K (dr. Világosi Gábor) : A képviselő úr elfogadta a miniszteri választ. Puskás Tivadar, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: “Megvettük, de hol találhatók?” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. PUSKÁS TIVADAR (K DNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Évtizede annak, hogy Magyarországon is elkezdtek elterjedni azok az úgynevezett félautomata defibrillátor készülékek, amelyeket rövid képzés után a laikusok is nagy biztonsággal alkalmazhatnak halálos ri tmuszavar átváltására. Különböző, nagy médianyilvánosságot kapott események után kampány indult ilyen készülékek vásárlása érdekében. Az eszközök jók, megbízhatóan működnek, szó szerint életet menthetnek olyanok kezében, akik tudják használni, s tudják, ho l vannak e készülékek. És ezen a ponton ébredtek kételyeim. Nem képeztük ki a laikusokat, és nem tudjuk, hol vannak ezek a defibrillátorok. A képzést meg kell szervezni, s szakmai kérdésként merül fel az is, hova érdemes kihelyezni ilyen készülékeket. Azok a helyek jöttek szóba, ahol sokan megfordulnak. Így esett a választás nagy forgalmú gyalogosaluljárók mellett bevásárlóközpontokra, áruházakra, színházakra, középületekre. Tudniuk kell a készülék használatának módját is, és tudni kell a használónak azt i s, hogy hol vannak legközelebb ilyen defibrillátorok. Tudtommal ez a lánc egyik leggyengébb pontja. Biztosan jobb és hatékonyabb lenne a mentésirányítás, ha baj esetén a telefonálónak a legközelebb álló defibrillátor elérhetőségét is meg tudnák adni. Ismét kiadtunk egy csomó pénzt egy fontos dologra, csupán nem készítettük el a hátteret, nem végeztük el az aprómunkát. Elgondolkodtató az is, hogy számos olyan mentőautó és rendelő is van, amelyikben nincs defibrillátor. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ugye, egy etért azzal, hogy a közterületeken lévő készülékek számának növelése előtt az összes mentőautót, rendelőt föl kéne szerelni ilyen készülékekkel? Ugye, ésszerű volna, ha legalább az Országos Mentőszolgálat mentésirányítást végző központja tudná, hogy hol ta lálható Magyarországon félautomata defibrillátor? Ugye, e feladat elvégzésének
