Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A társadalmi szervezetek működését segítő jogszabályi háttér kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
197 Nem olyan törvényjavaslatról beszélünk, amely előírja egy intézmén ynek, hogy az hogy lesz, milyen lenne az alapszabálya, mik legyenek benne és mik nem, és honnan jönnek a forrásai - az alaptőke és a működő tőke , és milyen feladatokat végezzen el. Éppen az ellenkezője! Az a kormányzati hozzáállás. Ha a kormány csinál va lamit, azt valóban tegye úgy, hogy pontosan gondolja el, pontosan gondoljuk végig, mi törvényhozók vagy az, aki éppen hivatott a témára, és arra vannak jó és rossz módszerek. Ha elég bölcsek lennénk, gondolom, hogy a jót választanánk, és ha nem sikerülne, akkor majd módosítanánk. Ezek az utak ki vannak kövezve, járhatók; mégis, tisztelt Országgyűlés, amivel most foglalkozunk, egy határozati javaslat civil szervezetek létrejöttének bátorításához. Még csak nem is szervezünk civil szervezeteket. Pettkó képvise lő úr nem azt mondja, hogy mi most megalakítjuk és megmondjuk, hogy milyen legyen. Úgy értelmezem, amit ő idehozott az Országgyűlés elé - és ezzel egyetértek , hogy az Országgyűlés álljon mögé - vagy szimbolikusan bólintson rá, hogy tessék civilek, tessék társadalom, fogjatok össze, itt tíz ember, ott száz ember, ott ezer ember , olyan különböző témák mögé, ami a civil társadalomnak érdeke, jót tenne neki. Legyen az cserkészek, a gazdakörök, a diákegyesületek, a bajtársi egyesületek, a vallásos körök, a n épdal, a színjátszás, a természetbarátok és sorolhatnám százával, mert annyiféle társadalmi szándék, cél megfogalmazódhat; mert annyiféle társadalmi kezdeményezésre szükség van. Jobb lenne a társadalom, ha azok a dolgok történnének. Jobb lenne, ha volna Sá regresen - példát mondok - vagy valamelyik faluban egy önkéntes tűzoltóegyesület zenekara vagy színjátszóköre, és azok valahogyan szerveződnének. Egyesület? Civil szervezet? Akár odáig, hogy alapítványi? Különböző megoldások vannak. Ha nincsenek, a törvén y tegye lehetővé! Ezért vagyunk mi, ez a dolgunk, hogy az ország ügyeinek alakulását előmozdítsuk. (16.20) És akkor majd mi történik? Akkor majd fonódnak a társadalom fonalai, és szövődnek a társadalom szövetei. Ez az, amit én civil tá rsadalom alatt értek, civil szervezetekként elgondolok. Amit Szászfalvi képviselő úr elmondott, olyan jó, mert rávilágított a téma egyikmásik, több vetületére. Talán annyival egészíteném ki, amit a képviselőtársam mondott, hogy nem a kormány felelősségéne k tenném én ezt. A kormánynak van felelőssége, de nem több, mint az, hogy kövezze ki az utat, vagy tegye lehetővé, hogy az az út járható legyen, és a civil szervezetek járhassák azt. Még talán az út megépítése is - ha az valami szép erdei sétány a turisták , a síelők vagy a természetbarátok számára - a civil szervezetnek legyen a dolga, és a költségvetése. A kormánynak csupán annyi, hogy hozzájárul, hogy olyan helyen menjen, és ne ártson az erdészetnek vagy a természetnek. Tehát a kormány felelőssége minimál is. A kormány lehetővé teszi a dolgok megvalósulását. Mi ennek a velejárója? Az önkéntesség. A társadalomban, a nemzetben létrejön valami, ami ott van, mint ahogy a föld színe alatt ott vannak a magok. Aztán hogy jövő tavasszal kikele, vagy száz év múlva, vagy ezer év múlva... - mert van olyan mag, amelyik ezer év múlva kel ki, olvastunk olyat, ugye, hogy a piramisból hány ezer év múlva kihoztak valami magot, amit annak idején elvetettek vagy bevittek a piramisba, és kikelt. A jelképes példám tehát arra ut al, hogy a mag kikel, ha megvan az az önkéntesség, az a jó szándék, az a lehetővé tétel. A társadalom akar ilyesmit tenni. Hányszor halljuk azt, hogy kellene ez meg az, de jó volna, ha ilyesmi vagy olyasmi lenne? De hát ki csinálja meg? A kormány? Hát a ko rmánynak annyi dolga van - a felét sem végzi el annak sem, amit kellene. Néha még azt is rosszul csinálja, amit csinál. Magunkat kritizálom, mi vagyunk a törvényhozók. Hányszor módosítjuk törvényeinket, azt, amit fél éve csináltunk, mert kiderült, rájöttün k, hogy nem volt egészen jó! Na de hát ez a dolgok rendje, emiatt nekem nem fáj a fejem. De az igenis feladatom, hogy ilyen beszélgetésen - mert hiszen most úgy hangzik, mintha beszélgetnénk egy témáról, bár az Országgyűlés méltóságos termében - gondoljuk ezt végig, az önkéntes, a hivatásos hozzáállást, és akkor nem pótcselekvésnek fog minősülni.
